Csalódás
Elár/v/ult Édesanyák emlékére
Lélekszárnyalással várja már a jöttét,
rejtegeti, óvja kagylóba zárt gyöngyét.
Féltőn babusgatja, önzetlen, örömmel,
oroszlánként védi anyai ösztönnel.
Keresni mindenben az igazi értelmet,
Talán az életnek ez adhat értelmet...
Sok emberi lényben az kelt félelmet,
Hogy megannyi kérdésre nem jön felelet.
Megfogtam egy formás békát, hátha mázlim lehet,
Gondoltam, ő a hercegem, hisz oly szépen brekeg.
Legyek helyett csillagot fog - ezzel csalt a lépre,
Elhittem, hogy a kedvemért feltörtet az égbe.
Elhagytál engem, hidd el, nagyon fáj,
üres lett a szívem, akár a kihalt táj.
Eldobtál magadtól mindent,
nem hittem volna. De így lett.
Oly bátran fogtad meg a kezem,
Tegnap este még őrizted a szemem.
Szemünk lágyan égett meghitt szobában,
Felülkerekedtünk a harag porában.
Lehetek-e százszorszép?
Tündökölhetek-e réten,
S lehetek én legszebb virág
Kinn, sistergő nap ölében?
Kérdéseim maradtak magamnak:
A kérdés, a sejtelem megmaradt.
Hogy részed legyen a földi Édenben,
Hát láss meg szépet s jót mindenben.
Nem én vagyok "A profi", sem a "Gladiátor",
Még "Rákóczi hadnagya" sem,
És nem nagy "Az örökség"- em,
De "Tűz van, babám!" a szívemben.
Vándor lelkem űzi testnek nevezett templomát,
sosem tudhatom a hajnal másnap hol talál.
Most épp itt vagyok, ha kérdenéd,
ágyadban, vőlegényed térfelén.
Van elég könnyem, hogy tengert sírjak,
mikor a fájdalom szétszed, magamból így kiadjam.
Mit is jelent annak a szó,
hogy apa,
ki nem ismerte a hivatást,
sajna.
Filmekből vett,
üres kötelességnek érzett,
robot apa voltál te csak.
Úgy történt, mint mesékben:
Fehér lovon jött el értem,
Én pedig, mint buta liba,
Karjaiba belehullva
Szerelembe estem, mélyen.
Lassan elhagy a város.
Meg nem csalt, csak kiürült.
Tükröződő kirakatai előtt sétálva átfáztam.
Szeptemberi szmogdélibáb rezgett a körút felett.
én mindig kilógtam a sorból
mint az alfák közt egy skoda
eldobott mindegyik
pedig azt mondták egy csoda
csoda ez a barátság
és hazudtak hogy őszinte
hogy feljutunk a tetejére
de valójában csak a földszintre...
Kettesben fáradtan, álltunk az éjjel
Árnyékok felett csillagos éggel
A sötétben a szemeid, ragyogtak oly szépen
Életembe nem volt még íj csodában részem.