Családi kör
Sokáig háttérben szaladt,
Egy-két jó pillanatunk akadt!
Majd egyik napról a másikra
Nem maradt okunk a pánikra!
Tücsökzene messzire száll, karmester még szusszal bírja,
napkorongja emelkedik, látszik arcán hajnal pírja.
Pacsirtánk is dalra fakadt, lágy trillája égig szökken,
ébred már a kertünk népe, hársfánk bólint üde zölden.
Ismerős a sárga busz amire felszállok,
Rég nem látott arc mosolyog, indulásra várok.
Menet közben az ablakon néha kitekintek,
Hátrafelé szaladó fák nekem integetnek.
Nincsen zaj csak tompa nesz
Édes közeg körbe vesz.
Csendes, meleg hatalom,
Elaltat a nyugalom.
az én jó anyámnak
ünneptelen hétköznapokban
kávéillatot kavarsz...
Apám szárnyait letépték,
Sorsát más útra terelték.
Nem volt választása,
Irány az iskolába.
Drága szüleim, köszönöm, hogy vagytok nekem,
Hogy vigyázzátok, óvjátok néhol megviselt életem.
Kandallómban tűz ropog,
csillámszikrát szór, topog,
mint szelíd, foszlott árnyakként,
falra festett éji táncuk, akként
járják a földre szállt angyalok.
Rám nehezült a karácsony,
Ahogy a szakácskönyved nézem,
S vágyom egy régi tájra,
Ahol gyermekként éltem.
Telnek, múlnak... évek.
Lassan múl` az élet.
Öregszik a család,
én is öregedek.
Változik a világ, változik is minden,
változnak a körülmények és az élet.
Régen minden jobb volt, jobb volt az életem,
mostanra már megtört, nincs a régi énem.
Álomízű reggelek,
Pislákoló fény,
Lágyan úszó fellegek,
Szikrázó remény.
Egyszer volt, hol nem volt...
Két ember egy helyben,
Kik szerelemből magot ültettek
Egy puha, bársonyfényű kiskertben.
Megélt ő nagyon sok évet,
Terhére volt már az élet.