Családi idill
Asztalon a vacsora.
Csak hang nincs megint.
Örömtelen a szoba.
A kávé legyint.
Nyári emlék
Vas sínpáron vasparipa
Szikrát szór és tüzet hány.
Balatoni nosztalgia,
Régi idők gőzmozdonya,
Gyerekszemmel rémes csoda.
Várjuk a karácsonyt,
vajon hogy ünneplünk,
összejön a család,
vagy lezárva leszünk?
Mi nekem a karácsony?
Vágyakkal teli álom.
Meg nem tett teendők,
Mindent megadó szülők.
Kandalló lágyan ölelő melegsége,
Nagy hidegben kutyák ébersége.
Mézeskalácsokon nyugvó fehérje,
Fehér karácsony ünnepi zenéje.
Egy elképzelt világban
Másképp mennének a dolgok
Minden családban
Ketten hordanák azt a bizonyos nadrágot
Már sokat írunk, igen sokat.
Egy családi házban valaki olvas.
Boldog arca fel-felragyog.
Kandallóban a tűz ropog.
Álomízű reggelek,
Pislákoló fény,
Lágyan úszó fellegek,
Szikrázó remény.
Ahogy a gyermek anyja karjaiban,
ringatózom én magamban.
Fekszem az őszi avarágyon,
én Istenem, hazavágyom.
Jókedvűen kezdődött a reggel,
még senki nem ébredt fel.
Csendben ültem a konyhában
kávéval és a kutyával.
Kemencében sül a cipó!
Szól a magyar nóta.
Játszik egy kicsi lány, szőke copfja ide-oda röppen.
Kinn az utcán vén baka ballag
Sűrű, szürke ködben.
Zimankós, homályos, hideg, sötét este.
Árnyékok suhannak sietve melegre.
Tétova, sötét folt imbolyog, tántorog,
kerítés mögül dühös kutya rámorog.
Veletek
Illatos szőlőből zamatos bor készül,
Aranyló búzából ízletes kalács sül,
Sok jó falat kerül ki kezeid közül,
Kis családunk vígan ül az asztal körül.