Család
Ott voltál, mikor útnak indultam,
az első lépés, az első szavak.
Mikor nagyobb lettem, befordultam,
fogtad kezem, ha jöttek nagy vadak.
Lobog még...
de véle porlad,
kit szeretünk oly` régen,
mint kialudt tüzek, tűnnek el
földhalmok tengerében...
Egyszer volt, hol nem volt...
Két ember egy helyben,
Kik szerelemből magot ültettek
Egy puha, bársonyfényű kiskertben.
Igen, Ő az, ki borúra örök derűt hozott
Egy nyárias napon, mikor megszülettél
Igen, Ő az, kiért szeretetem sosem kopott.
Szívem örök birtoklója csak Te lettél.
Lehetőségek
Kiugrottak kezemből.
Ideért ősz is!
Naiv kislány egyedül.
Gyermeknapra
Szeretnék még gyerek lenni,
a patakban megfürödni,
kiskapuban beszélgetni,
iskolába együtt menni!
A Központtal való viszony évtizedes története
(2010)
Régen, mikor a világ
énkörülöttem forgott,
hozták is a svédasztalt,
mikor a gyomrom korgott.
Apa kedves, és mindig mosolyog,
sok tréfában ő a főkolompos,
hiába fáradt, szemében fények,
és örömmel segít a leckében.
Ködfolt, homály, sötét itt minden.
Orrodig nem látsz, füled rebben
a hangra, de a szó idegen.
Nagyapám, te sosem féltél, mindig merész voltál,
A legnehezebb órákban is mindig helyet álltál.
Egyszer aztán tavaszi nap elhagytál te minket,
Nélküled e világ üres, sír-zokog a szívem.
Dani, Dani, Danikám,
Édes, kicsi fiacskám.
Várva vártunk gyermekünk,
Szívből, szívem, szeretünk.
Kedvesem, ülj ide mellém közelebb, egyre közelebb!
Érezd, ahogy az érzés eggyé válik, majd lelkünk összeforr...
Elhunyt édesanyám emlékére, a kedves szomszéd anyukának
Felvirradt májusi
gyönyörű vasárnap,
hosszú évek óta
szép napja anyáknak.