Család
Mindennap fáradtan hazatérve
úgy vágyom az otthon melegére,
elém szalad két kicsi gyerekem,
mosoly ül a ragyogó szemekben.
Még meg sem születtél, én máris féltelek.
Remélem, szeretni fogod az Életet.
Erősen dobbanó aprócska szív,
Mi szüntelen közöttünk létezni hív.
Anyám példáját követve...
Advent-időszak várakozás a
Szeretet ünnepének napjára.
Egy év elszállt, advent ismét ímhol,
Szívem már hevesebben zakatol.
nem volt disznójuk csak tojós tyúkok...
Nagymama 2.
Sosem fogom feledni fogatlan mosolyod,
Ahogy kora este nevemet mormolod.
Csendesen beköszöntem hozzád...
Az élet hosszú évek sorozata,
Keszekusza, mint az idő fonala.
Ha összegyűjtenénk az életünk fonalát,
Megkapnánk a világ legnagyobb gombolyagját.
Lehet bármilyen hőség, forró meleg,
vagy utamban állhatnak jéghegyek,
a világ gondjai nem ijesztenek,
Te mindig velem vagy, bárhová megyek.
Alvó mamáimnak
Még most is érzem könnyes lelked szuszogását, érző kezeid tapintását.
Madárkád a sötét éjben mai napig keres téged,
az ő rég elveszett szerelmes társát.
Örök álomra hajtottad fejedet,
biztos voltál benne, hogy hamarosan újra kinyithatod szemedet.
Vártam én is, hogy idővel ehetem piskótád,
mivel a konyhában oly örömmel piszkoltál.
Kezem anyám fején,
homlokát simítom,
letörlöm könnyeit,
nézni már nem bírom
Köldökzsinór tartott féken,
összekötött engem, s téged.
Szívdobogásodnak zaja
karolt át, vigasztalt hangja.
Apa, nagyon nem értem,
háború az miért kell?
Papa mindig azt mondta:
"csúnya dolog, rossz hozza!"...
Engedd meg, hogy olyan legyek,
Amilyet gyermekeim álmodnak meg!
Engedd meg, hogy olyat tegyek,
Amire büszke lehet minden gyerek!
Leesve a székről látom, hogy
fulladozik a cápa az olcsó magányba.
Én pedig eltévedtem a szakadékba zuhanva.
Esős ez az anyák napja,
Óriás vízcseppek hullnak arcomra,
Elfedik bánatos könnyeim,
Mely a hiányotok miatt hullik.