Család
Leesve a székről látom, hogy
fulladozik a cápa az olcsó magányba.
Én pedig eltévedtem a szakadékba zuhanva.
Esős ez az anyák napja,
Óriás vízcseppek hullnak arcomra,
Elfedik bánatos könnyeim,
Mely a hiányotok miatt hullik.
Búcsúzni jöttünk... vagy mégsem?
Búcsúzni jöttünk... vagy mégsem?
Elkísérünk téged,
Hogy utolsó földi utadon egyedül magad ne érezd.
Hisz sosem voltál egyedül,
Boldog hangod a lelkünkben csendül,
Segítőkész, kedves lényed,
Barátságod, önzetlenséged.
Kalitkában ketten éltünk,
Szabadsággal telt kilétünk.
Már mindenünk megadatott,
Mégis pokolra kárhoztatott...
Az elrabolt idő
Az elrabolt időt
Visszaadnám... Néked
Talán egykor majd
Festek egy szép képet...
Amikor én kislány voltam,
Babakocsit tologattam,
Babáimat fésülgettem,
Szép ruhába öltöztettem.
Ha minden tökéletes lenne,
akkor nem írnék!
Ha semmi sem fájna,
akkor nem sírnék!
Mama
Szeretnék galamb lenni, magasan szállni,
Rád odafentről vigyázni,
Megcsókolnám a ráncos homlokodat.
Isten áldja meg mind a két karodat!
...kigyomlált formában legyen
össz átlója derékszöge
rendezettként négyzetgyöke
Rájöttem, az életem egy kis titok,
ahol az étel is néha kifogy.
Az asztalon a sült csirke döglötten,
én meg bámullak felette részegen.
Addig örülj, míg lelke van a háznak,
Míg féltő szavakkal rád vigyáznak.
Vigasztalnak, ha szívedben megterem a bánat,
Ha fejed fölött éppen rossz napok járnak.
Az Életet kelti Életre.
Az Életem kelti fel végre.
MAGam nevelem MAGamnak,
A Család ÉLŐ ÉL(Ő)-ELEM-et haraphat.
Mikor apával vagyok,
minden olyan egyszerű,
mondjuk, ha elfáradok,
nyakába vesz, nagyszerű!
Részlet az általános gyászjelentés lapjaiból
idézve, mikor még nem éltünk a napjainkból,
s önfeledten játszottuk együtt a magunk szerepét,
emlékezz, mikor hiányosan, de igazán szerettél.