Család
Megszületett szívem mosolya,
Piciny kéz, Te apró csoda!
Sírtál, miközben fejjel lefelé lógtál!
Féltem, rettegtem, mi lesz veled,
Te apró kis lény, e világon,
Kész voltam óvni téged minden áron!
Megyek hozzád, ha úgy érzed, segíthetek...
homlokodon bánatfelhő, add a kezed,
ha a lelked kétség gyötri, mondd el nekem,
ha bánt a sors, rossz a kedved, oszd meg velem!
Húsvét, 2018.
Sok
Virág
Mindenütt,
Húsvétnapját
Ma ünnepeljük.
Látlak, mint égig érő suttogást,
érezlek, mint zenében a harmóniát,
már nekem nőnek az évelő virágok
tán még akkor is, ha néha hibázok
amikor az est leszáll bolyong a lelkem
röpke pillantásom rajtatok felejtem
felsejlik a múlt az együtt töltött évek...
Haza akarlak vinni,
Szépen elcsomagolni,
Szeretnélek hívni,
De sorsunk meg kell még írni.
Nézz le rám, ó, hogy is hívják,
Nagyhatalmú, kit nem nevezek.
Zúdítsd rám bűneim súlyát,
A keresztem hadd vigyem el.
Mikor kiürült a fészkünk,
igaz, kevesebb lett gondunk.
Eddig csak Őértük éltünk,
most házzá vált otthonunk.
Szeretnék elrepülni,
Tiszta szavakhoz elszegődni,
Szeretettavakban megfürödni,
Édes csókodat megízlelni...
Emlékszem. Nem felejtem soha, hogy neked
bátran elmondhattam, ha öröm ért, és sikerem
a tiéd is volt, észrevetted, ha fiatalságom nyúzott,
bántott, vagy nem értettem magam sem, olykor
csak ültünk a kisszéken a konyhában, és te sosem
otthonkában, hanem mindig szépen - nyáron
könnyű ruhácska, télen mellény és melegítő.
Jöttél és átöleltél,
ősz hajadban a dér
mondott meséket
otthonról, vigaszról...
Az élet a kezemet jól megfogta,
De sajnos a folytatást még ő sem tudja,
De mindig van, ki a rövidebbet húzza,
S persze aki az egészet megússza.
Nem bírom feldolgozni
Azt, mit a múlt tud okozni.
Összetörtetek egy még alig életet,
És az egészet észre sem vettétek...
Magamnak
Egy személybe voltam mindig szerelmes, a szerelembe,
S nem a kiszemelt emberbe.
Őszintén be kell valljam,
Ha szerelmet hittem, szavakkal csaltam.