Búza
Aranysárgán ring a búzakalász,
fejét már a föld felé hajtja,
lassan közeledik az aratás,
acélos lett a búza magja.
Nézd, hogy hömpölyög a beérett búza
a káprázatos déli napfényben,
a csodaszép, délibábos Alföldön
dalra fakadva gyűjtik kévékbe
A Kenyér
Egy Apeva
Új
Kenyér
Éleszt-Ős
Illatában
Remény szeletek...
Aratás
A Jóisten pöffent, parázslik pipája...
...prüszköl már a hajnal vesszőparipája,
kristálycseppet görget, fűszálhegyre függeszt,
majd parazsat hevít - ma is perzsel, fülleszt
Mordul, bőg a kombájn, némán reccsen a csonk,
határperem boglyas, a nagyharang zúg, gong,
arany-mezők hátán felpezsdült az élet,
verejtékcsepp csordul - nap-tű szurkál, éget
Szőke kalásszá
Nemesül a táj -
Recés barázdát
Gurít a szántó
Madárdal zeng ágról-ágra,
Nektár csillog a kaptárba`.
Napozik egy lepke éppen -
Sziesztázik tölgylevélen...
A napsugártól aranyba dőltek
anyaföld ölén a búzaszemek,
majd ízzé-porrá, apróra törtek -
dagasztottak a szorgalmas kezek
Mint egy anya, ki kézbe veszi
a megszületett gyermekét,
az álnok is úgy dédelgeti
az új búza kenyerét.
Megérett az idő a nagy és széles e határban,
Gépek indulnak ki a szántóföldre, a táblákra.
Nem is csoda, hisz itt most nálunk szeptemberi ősz van,
Aratás és vetés lesz egyaránt folyó munkában.
Virágok virulnak a földön,
az éneklés ideje eljött
dalol a gerlice, fejét emeli a búza,
szívemet a szerelem húzza
Az Életet kelti Életre.
Az Életem kelti fel végre.
MAGam nevelem MAGamnak,
A Család ÉLŐ ÉL(Ő)-ELEM-et haraphat.
Gyűjtöget a fürge ürge,
vámolja a parasztot.
A paraszt meg - és a bürge -
majszolja a barackot.
Fejem fölött rögök,
közöttük áttörök.
Meglátom a Napot,
mi életet adott.