BÚÉK
Szilveszteri kora estén ropogtatom a havat.
Vizes péppé tömörödik csizmatalpaim alatt.
Óév végi a forgatag, teltebb-molett mint máskor.
Csikorogva talpfékezek - trombitaárus sátor.
Minden gondod
A fenyő illata tömény, tudom,
A mézeskalács íze elbutít,
Pokolba taszítja lelked a világ,
Ha elméd szíved helyett is naiv...
Csordulásig vagyon már
az újabb évszámos pohár
és ismét köszöntésre vár:
Hogy jól teljen az esztendő
adjon a mindenható Teremtő
mindenkinek hozzá minden jót:
- telis-teli vékát meg csobolyót!
Mondd! Hogyan is tudnánk kizárni elménkből
mind a rossz dolgokat, ami velünk történt?
Amit elrontottunk, csupán büszkeségből
lerázzuk magunkról, eltüntetjük önként.
Bizakodva állunk a jövő kapujában,
Új reményekkel szebb jövőre várva...
Tudom, nem volt a legjobb
a kétezer huszonkettes év...
Jó, hogy elmúlt,
mondjuk halkan,
s lassan ráterül a paplan.
Szilveszterre készülve
elbuktam egy fésűben,
Lebillent a cilinder,
nem bírtam a kilinccsel...
Éjfél
Szilveszterkor elszáll a bú,
s vidáman táncol a marabu.
A kisnyúl az oroszlánnal ropja,
a tyúk a róka derekát fogja.
Elmúlt még egy év,
Nem volt jobb a többinél.
Könny s mosoly jutott.
A szilveszter ezüst ruha,
ha felveszed, betakar,
mulatságok hosszú sora
rejti csak, ki mit akar!
Az új éved békés legyen,
mindenki csak szépet tegyen,
s lelked felragyoghat újra
januári szélbe bújva!
Éjfélt ütött már az óra.
Álmod váljon hát valóra!
22 eljött végre.
Boldogan nézz elébe!
Gondolatébresztő új év köszöntő
Ím, ismét itt van már
az új évszámos pohár,
s megint köszöntésre vár.
Mit hozzon ez az esztendő?