Bosszú
Árny vagyok én az árnyvilágban:
Különc, akit sohasem látnak.
Még létezem, bár nincs értelme...
A pusztulás, Ki segíthetne.
Naphosszat néznek rám gyönyörű álarcok,
Úgy tűnhet nekik, hogy csak ellenség vagyok.
Én is ellenségként nézek a szemükbe,
Mert az én egyetlen álarcom a szürke.
Horváth Richárd (A Lélek Bohóca)
Feszítsd a húrt, s húzzad az agyamat.
Kínozz, bánts, tedd tönkre a napomat.
Tiporj a sárba, alázz, amíg csak bírod.
De tudd, mit is rongálnak ezek a kínok.
Tiszavirág életű a nőnap,
ne csak egy nap szeressük a nőket,
van, aki virágot soha nem kap,
becsüljük meg mindig szeretőnket.
Ha megtiltod, hogy a szemedbe nézzek,
Szemem csak azért is szemedbe téved.
Ha égnek a kijátszott érzelmek,
Káprázó fájdalmat sikítanék,
De akkor is kínoznál, te gonosz,
Ha a gyötrelmekbe belehalnék.
Tudom, hogy nem szeretsz,
Csak játék voltam neked,
Tudom, hogy nem veled
Fogok eltölteni éveket.
Olvasván versedet
megáll bennem a rettenet,
sokáig csak döbbenet.
Szememből a könny lassan
Kifordul, kifordul mert:
A Tájolás nehezen sikerül.
Nem feledem, hogy harcolsz,
Csak soha nem jól karmolsz...
Él bennem a varázsló!!!
Semmibe vetted az álmom,
Azt hitted, ingyen majd játszom!
Nem én vagyok áruló!
Csapongva folyik a gondolat,
vajon ma mi lesz a mondolat?
Elfásult napok nyomokban,
fejem most dugom homokba,
mert így könnyebb nekem,
ma így legyen!
Kihűlt szív, jeges gondolat,
Hideg fejjel teszem a dolgomat.