Boldogság
Vágyaimból és álmaimból egy puha,
kényelmes padot csinálok.
Éjjel-nappal dolgozok egyre-újra,
a munka gyönyörű, szívből jön, vigyázok!
Engedd, hogy veled szálljak
bármely tájra is a világnak.
Veled egészen biztos érdekes...
Még nem tudom, hogy te és én,
Még nem tudom, hogy majd együtt,
De várom, legyek neked én,
Közös napok tán` mindenütt.
Sohasem a bánat töri össze
A szívet, hanem a félelem,
Hogy nem tudjuk elviselni
A szenvedést és fájdalmakat.
Illatod őre...
Még szívemben élnek
Csodaszép emlékek.
De jó lenne nyári éjjel
ismeretlen tájra menni,
de jó volna nyári éjjel
sötét fűben megpihenni,
langyos patakvízbe lépni,
kavicsokon, kövön lépni,
fehér ruhát partra dobni,
patakvízben megmártózni...
Ez az a város, ahol végre
Megtaláltam elveszett életem,
S új erőre kaptam, igen,
A Temple bárban délben
Tanóráimon csak engem figyel,
gyönyörű, pislákoló szemeivel.
Az ajkai közé veszi a tollát,
csavargatja fényes, dús haját.
Reggelre mosollyal
ébredni,
kávémat ágyamban
kortyolni.
Az emberek célja boldogság,
Egy életen keresztül hajszolja,
Ezért eped s fárad oly sokat,
Ki tudja elégíteni vágyát.
Mikor beléptem a régi iskolánkba,
örömmel gondoltam rá az ifjúságra.
Rengeteg szép emlék tolul az agyamba,
nem ismerek ifjúkori önmagamra.
Születésnapodra jöttünk ma itt össze,
ezt a csodás napot senki ne feledje.
Ma lettél egy éves édes, pici lányka,
te vagy családunknak újabb virágszála.
Simogat az érzés, mint egy puha paplan, beteríti testem,
az Égre nézek, és csak a csillagokat lesem.
Házassági évfordulónkra
Jöttem erre,
Mentem arra!
- Isten akarta,
Hogy észrevegyelek,
Hogy észrevegyél...
Gyönyörű, ahogy a káprázó fények
Szikrázó, csillámló karjukba vesznek
Pezsegve, vibrálva, s ámuló, részeg,
Szédülő, csodáló rabjukká tesznek