Boldogság
Évtizedek után...
Átölelt karodban
közel a szádhoz,
ajkadat csókolnám
bárhol.
Lényed a lényeg,
perzsel a csend,
hajnali fényben
újra dereng,
fordul a rend már,
lét, mi ragyog,
új szerelem vár,
hogyha hagyod!
Ötven évet éltünk boldog házasságban,
nem csalódtunk eddig sohasem egymásban.
Pedig néha nagyon nehéz volt az élet,
mégis megélhettünk nagyon sok szépséget.
Friss szántás után leomló földben
kezem porral, sárral még hadd töltsem,
s míg rögök kacagnak barázdákban,
egyre kisebb lesz köztük az árnyam.
borízű csókok hívogatnak
elcsalnak magukkal messzire
a tó partján járok újra
hétköznapjaim nem érnek ide
versekkel állítok emlékeket
hiszen a fotó mit sem ér
pedig a móló királynője épp...
Lehetsz banya
Seprűnyélen -
Járhatsz földön
Szállhatsz égen
Kint a fák lombjai alatt
Az alkonyat bíborában
Nyírfák levélsusogása
Az, mi minket betakargat.
Szeretet ünnepe
legyen a karácsony,
szegény emberekre
bőség, áldás szálljon.
Est hull a tájra,
Ég és Föld egybeolvad.
Gyógyír e látvány.
*
Mikor ünneppé lesznek mind a hétköznapok,
új szárnyakat kapnak a fáradt őrangyalok,
nem zavar eső, nem bántja bőrömet hideg,
már nem érzem súlynak, amit vállamon viszek.
Vége van az évnek,
kétezer-húsz eltelt,
megviselte nagyon
a dolgozó embert.
De jó minden reggel
boldogan ébredni,
édes kis páromat
gyakran átölelni.
Ars poetica
Szeretek őrülten nevetni.
Ruhát mindenki előtt levenni,
sárban fetrengeni.
Gonosz voltál kétezer-húsz,
meggyötörtél minket,
mosolyunkat maszkba rejtve
jó messzire vitted.
Zárd az óévet büszke méltósággal,
köss békét most az egész világgal.
Vidám nevetésed járja át a hála,
legyél te az ünnep, és ne várjál csodára.