Boldogság
Egy nap gondoltunk arra,
Táborozni megyünk Újudvarra.
Ha nem lenne itt kacagás, öröm és móka,
Nem menne senki a hívó szóra.
Itt most a csend az úr, azt súgja, hallgass el,
érted egy szív dalol, ezt csak így érzed meg.
Dobogja ritmusban, hogy végre már szeret,
egekbe repíthet ezzel ő tégedet.
boldog vagyok, így
ugyanazt hallgatom most...
A múlt már a fejedben,
De a jövő még a kezedben.
Talán retteghetsz attól,
Hogy minden marad az álmokból
Valósulatlan, és lesz foszlányokból.
Szeretem a felkelő Napot, ha fénye harmatcseppen ragyog,
Ha ablakomon beszüremlenek hangok, kedves madárdalok.
Forró érintésed érzem testemen,
tüzet gyújtasz megfáradt lelkemben.
Vágyamat éleszted, ahogy simogatsz,
csókjaiddal halmozod arcomat.
Szeressük a nőket minden áldott éjjel...
Nőnapra ébredtünk,
ünnepeljünk megint,
a nők szenvedése
engem szíven legyint.
Álomvilág nem kell nekem,
nincs ott valódi szerelem.
Nálad nélkül bús az élet,
olyan, mint a végítélet.
Amikor negyvenéves lettem,
azt hittem, vége a világnak,
kenyerem javát már megettem,
rám is csak feladatok várnak.
Apró, igaz baráti körrel,
Meghitten, teli élettel,
S egy lelki társsal szívből
Élni szabadként a sikertől.
Mindennap öröm, mit megélek,
apró pillanatok beszélnek...
Nézem, ahogy a fagyos aszfalton
A fotoncseppek szétgördülnek.
Nézek a jövőbe, rágódok a múlton,
S az emlékek újra életre kelnek.
Aranysárga repce-hajam,
tágra nyitom szembogaram,
akácméz a lélegzetem,
virágágyam most megvetem
Álom az álomban
Ha majd a Földön
Minden folyó elapad,
Ha majd a kertben
Minden virág elszárad,
Ha majd a mező
Olyan lesz, mint a sivatag,
A madarak némán,
Daltalanul dalolnak...