Boldogság
Mire gondol a vadász
fönn a magasban?
Ül némán, türelmesen,
a levegőt veszi csak, de azt is halkan.
Csak állok a parton, és hallgatom, mit súg a tenger,
És figyelem, merre tart éjszaka a sok boldog ember.
Hullanak rám a hűs esőcseppek,
Arcomon könnyel elkeverednek,
Hideg szél fúj, de már nem is érzem,
Így van ez, ha oly nehéz a szívem,
Kavarog benne a múlt és jelen,
Jövőmet szabadon elképzelem,
Lelkemben több érzelem háborog,
Néha összecsapnak a hullámok...
Lényed a lényeg,
perzsel a csend,
hajnali fényben
újra dereng,
fordul a rend már,
lét, mi ragyog,
új szerelem vár,
hogyha hagyod!
Valahol, délen megkondult egy harang,
Töprengésemből kiszakítva lassan.
Tudod, ott belül fájna még a magány,
Ha nem tudnám, szakítsz` időt éjszakán.
Ki nem tudja, próbát tehet:
enged minden érzelmeket
dörömbölni ajtókon át...
Mosolygó folyó, mély és halk szavú,
minden hullám egy csók a part kövén,
az őszi táj szerelemillatú,
felhők szegélyén ezüst csík a fény.
Legyen félóra mindörökké -
szövök belőle végtelent;
tenyérnyi kuckó selymes álma
nekem tág égboltot jelent.
Rád gondolok most, őszi fordulónkon,
az avaron szelíd fények pihennek,
a létezésben fényévek suhannak,
s te megmaradtál áldott, szép jelennek.
...Mert látod, kicsi fecském,
most már te is tudod, hogy
a büszkeség, az észérv
a szeretetben elfogy,
az öntudat elalszik,
nincs benne ok, sem érdek,
csupán a vágy, a féltés
és öröm van temérdek...
Indulunk, szállunk egymás felé,
e vonzás csillagokból jövő,
átlépünk oda, hol nincs idő;
köd úszik fénylő szemünk elé,
és mégis olyan tisztán látunk:
a másikban önmagunk fele
vár, mint jin-nyárra vár yang-tele,
s a vágy végig simítja hátunk...
Mindenem téged áhít
és téged áldalak,
és köszönlek az égnek,
hogy megtaláltalak;
és köszönlek a földnek,
mert őrzi lábnyomod,
és téged hirdet minden
zengő madártorok...
Tünde-mosollyal a vágy dala kél,
Téged kér ez a szempár.
Értsd meg a szót, ha kimondani fél:
gyógyító szerelem vár.
Hogyha zörömböl a mellkasodon,
nyiss egy rést neki zárt kapudon!
Angyalarcú,
csillagszemű,
megérkeztél,
te gyönyörű!
Titkaidat az eső mosná el,
ha nem keresnéd a sötétséget.
Hazug szavakat vésel a lelkembe.