Boldogság
Kerestem, kutattam
a boldogságot,
bejártam érte
a világot...
Kezemhez simul
fáradt, dolgos kezed,
szívünk ritmust kalapál,
mikor vállamra hajtod fejed.
Szerencsés vagy, ha életet leheltek porhüvelyedbe,
Ha szerető családod, barátok vesznek körbe.
Ha megtaláltad párod, ha van gyermeked,
és mindehhez időd és egészséged.
Boglárka! Nem vagy te árva lányka.
Neved oly szép, mint a harmatos rét.
Mit kívánhatnék tenéked?
Legyen mindig boldog léted.
Gyermeknap reggelén
mosolyog a baba,
örök vidám gyermek,
nincs neki rossz napja.
Megszületett Vince,
párom unokája,
csodálkozó szemmel
nézett a világra.
Távoli kékben
izzik az éjjel,
holdsugarából
csordul a méz,
hajnali fényben
csillog az éden,
várakozásban
ébred a rét.
Vágyaimnak netovábbja
feljutni a hegy csúcsára,
hol a felhők sem zavarnak,
hanem lassan lejjebb szállnak.
Szerelem... vajon mi?
Örök és időtlen érzés a szívekbe`,
Poéták fonják rímekbe.
Tudod, mi a szépség?
A természet csodája.
És mi a csoda?
Életed örök álma.
Váratlan esély,
mi éltünk vele.
Azúrkékre festi csókod az eget,
zöld fűszálon a napsugár csillámlik,
édes mézillat tölti be a teret,
lángba borult szív szerelemre vágyik.
A szerelmet nem lehet elrontani
- mondják sokan,
S mint rózsaszirmok, esünk
magasztosan.
...titkaink a két kezemben,
kis létezésünk - markolom...
A mesét a két dobozról ismered-e?
A feketét nyisd ki, ha szíved sajog a fájdalomtól,
A fehéret, ha szíved, lelked repes a boldogságtól.