Boldog család
Hideg, hófödte űr uralkodik a tájon,
Hólepel húzódik a rezgő fákon,
Erdő sűrűjében daloló házikó,
Benne tűzfény, meleg, minden jó!
Hétfő van ma, figyelj jól,
Kezdd a hetet nagyon jól!
Legyen áldott minden anya,
s valaha volt kis magzata.
Van-e nagyobb öröm, mint egy kicsiny gyermek?
Mint mikor rügy nyílik, s zöldülnek a kertek,
tavasz tündére ő, jövőnek záloga,
lelkünk vidítója, a legnagyobb csoda!
Határtalan szeretet
Egyszer lehull majd az összes falevél,
S az emberek szívében nem él már remény.
Bármi történjék, mi összetartozunk.
Semmi sem állhat közénk, mert együtt vagyunk.
Egész álló nap szakadatlan esik,
talán a Teremtő hullajtja könnyeit.
Látja, hogy küzd a bezárkózott ember,
vigyázza életét, ha omlik a rendszer.
Korai hó hullása közben
Régi, kedvenc zeném hallgatom.
Míg messzire száll az én lelkem,
Felsír bennem egy régi dalom:
"Majd lesz családom,
Bizony lesz nekem.
Peregrinus
A zarándok elindul és visszatér.
Aztán újra és újra elindul.
Issza - szomjazza az ilyen utat.
Mélyen hívő - Istenfélő.
Már sokat írunk, igen sokat.
Egy családi házban valaki olvas.
Boldog arca fel-felragyog.
Kandallóban a tűz ropog.
Álomízű reggelek,
Pislákoló fény,
Lágyan úszó fellegek,
Szikrázó remény.
Üres szobában sír a kongás,
Hold tekint be, nincs itt mozgás.
Feketén ül az elárvult szék,
Az ágyon fekszik poros árnyék.
Drága szüleim, köszönöm, hogy vagytok nekem,
Hogy vigyázzátok, óvjátok néhol megviselt életem.
Szeretet nélkül nincs boldog család...
Apa, miért nem ölelsz magadhoz csak úgy?
Apa, miért nem szeretsz magamért?
Apa, miért nem örülsz annak, ami nekem jó?
Apa, miért nem hiszel bennem magadért?
Kemencében sül a cipó!
Szól a magyar nóta.
Játszik egy kicsi lány, szőke copfja ide-oda röppen.
Kinn az utcán vén baka ballag
Sűrű, szürke ködben.