Biztonság
Átadtam szívemet egészben,
Összetörve tartom most kezemben.
Nem volt jó csere, tört a portéka,
Nem segíthet rajta modern apotéka.
Nyári zápor kopogása
nem hagy elaludni.
Kicsiny gyermek félelmében
el akarna bújni.
Alszok, de a szív meg nem áll,
Késő este is kitartóan kalapál.
Egy szerv, ami hűségesen dobog...
Biza, én ma nem alszom.
Úgy lesz, ahogy én akarom:
Anya mesél vagy százat,
én meg kerülöm az ágyat.
Játszol velem, anya?
Repüljünk az űrbe ma!
Szálljunk le az összes bolygón,
sétáljunk egy csillag-úton!
Itt vagyok, kincsem, beszélj hát!
Mondd el nekem, hogy mi bánt!
Meséljünk most vicceseket,
énekeljünk énekeket!
Hagyd a gyermeket gyermeknek lenni
Hagyd a gyermeket játszani,
szaladni és nevetni,
a réten futva elesni!
Kellene egy biztos ígéret,
amelyhez a kétség nem férhet,
egy jó szó, bizalom, szeretet,
olyan kéz, mely jövőt fémjelez.
Írtam már anyának
ölelést, hálát,
apa akkor örült,
mintha neki írnám.
A férfiszív bérlakás,
Lakhatatlan lakhatás...
Albérletben forgalom,
Ideig-óráig egy alom...
Oly sokat néztem remegő két kezét,
öregedő, ráncos, édes tekintetét,
öröm és boldogság sugárzott belőle,
ősz haja már régóta kendőbe kötve!
Dús lombok oltalmazzák a fészket,
benne a mama fiókákat dajkál,
gyöngéd szárnya alá bizton bújhat,
ott van, féltőn vigyázza minden bajnál.
Minden anyukának, de legfőképp az én Édesanyámnak
Édesanyád mosolya álom,
Égi csillanás angyalszárnyon,
Lábujjhegyen járó béke,
Betakar, s a félelemnek vége.