Biztonság
Hagyd a gyermeket gyermeknek lenni
Hagyd a gyermeket játszani,
szaladni és nevetni,
a réten futva elesni!
Kellene egy biztos ígéret,
amelyhez a kétség nem férhet,
egy jó szó, bizalom, szeretet,
olyan kéz, mely jövőt fémjelez.
Írtam már anyának
ölelést, hálát,
apa akkor örült,
mintha neki írnám.
A férfiszív bérlakás,
Lakhatatlan lakhatás...
Albérletben forgalom,
Ideig-óráig egy alom...
Oly sokat néztem remegő két kezét,
öregedő, ráncos, édes tekintetét,
öröm és boldogság sugárzott belőle,
ősz haja már régóta kendőbe kötve!
Dús lombok oltalmazzák a fészket,
benne a mama fiókákat dajkál,
gyöngéd szárnya alá bizton bújhat,
ott van, féltőn vigyázza minden bajnál.
Minden anyukának, de legfőképp az én Édesanyámnak
Édesanyád mosolya álom,
Égi csillanás angyalszárnyon,
Lábujjhegyen járó béke,
Betakar, s a félelemnek vége.
Szerelembe esni valakivel olyan,
mint önként és dalolva börtönbe vonulni.
Holnap sötét, bogárszemű éjszakákon,
hol az Ég íriszén mézfoltok csupán
a csillagok, mécses-szívvel, akkor majd
asztalodra hamvadok...
Párás opál odakint a táj, így eső
után. Lágyszagú csöndjét csak madárkák
hangja zsongítja fel... még tágas mező
minden napunk, olyan vadvirágos-szép,
még érleljük hitünk szerelemkalászát,
talpunk sorsból írt, közös ritmusban lép.
Az alkonyfények most csak pöttyparazsak,
kint a szél aktrajzot készít a fákból,
amíg melegszem az ölelésnyárból
- Veled. Oly jó így, héjtalan, szabadnak
Gyertyaszórt lángok az estsugarak,
az ablakra párapihék hullanak
Gyönyörűvé vált életnapjaink
ölelnek, karjaik közt megtalált
nyugalmam, szíved verésén hallani.
Ezelőtt ritkán volt a csend barát