Beteljesületlen szerelem
A lovag végső monológja (Lovag és a királylány története 2.)
Huszonöt év után a lovag végre hazaért,
a végtelen harc helyett egy szebb holnapot remélt.
Első útja rögtön a királylányhoz vitte,
de a lesújtó hír szívét darabokra törte.
Levél a lovaghoz
(Lovag és a királylány története 1.)
"Drága lovagom, nem tudom, merre jársz,
oly régóta mentél el, remélem, rám találsz.
Minden egyes napon érted hull a könnyem,
azt kívánom, bárcsak sose mentél volna el.
...mint elolvadt hó, sár,
mi cipőd aljára tapad,
s te csak taposol rajta.
Halk kopogással jelzett a szerelem,
megannyi ajtó nyílt, öröm telt arcok
vágyták jövetelét, szívekbe karcolt,
mint fába vésett lángoló fejezet.
Szép Fazokas Eszter
az anyját kérleli,
gyergyói vásárra,
engedje elmenni.