Beteg gyermek
Élettelen, kicsi teremtmény,
Nyomorban született poronty.
Hihetetlen eredmény,
Utcára vetett mocskos rongy.
Földszagú hajnalon csurran a fény,
harmatos gyöngysál a fűz levelén.
Pázsitnak selymén egy új nap oson,
fázós virágokat ringat a som.
a hetes szobában a rém lakik
nem hagy aludni hajnalig
hófehér arcán ráncos a bőre
takaró alá bújok előle
hallom hogy halkan ágyamhoz lépked
mozdulni nem merek annyira félek...
Ide nem süt be a nap, ki is alig látok,
rozsdás rácsot csorgat az üvegre,
olyan, mintha lassan hegedne
valami mondhatatlan égi átok.
Gyere, kedves olvasó, mesélek most neked,
hőse egy bátor kis gyermek.
Soká jöttél anyu! Már úgy vártalak!
Jaj ne szoríts! Ne húzd meg a csöveket!
Vigyázni kell, tudod, mert ha kicsúszik,
Akkor megint megszúrják a kezemet.
Csak feküdtél az ágyon,
Fáradtság a szempilládon,
Néztelek. Hogyan lehet?
Hogy kerültünk ide Veled?
Bolond a tanyán
rönkön ül merengve.
Csendes éjszakán
gondokat feledve.
Amikor a mikulás kap ajándékot
Nyeltük könnyeinket
Támadt egy ötletem katonás évemben,
Mikulásnak öltöztünk barátommal ketten.
Felépülő betegek voltunk egy kórházban,
beteg gyerekek a Mikulást várták bágyadtan.
Beteg gyermekem, tágra nyílt szemekkel
Tágra nyílt szemekkel,
Csak néz rám csendesen.
Nem tudja mondani,
Hogy mi fáj neki.
Világgá kiáltom
Szörnyű fájdalmamat,
Világgá kiáltom, mert
A szívem így meghasad.
Suttogó ima beteg gyermekemért
Fájdalomtól szenved,
Nem tudom, mit tegyek.
Gyógyítsd meg, Istenem,
Szenvedő gyermekem.
Nézem, ahogy fekszik,
Bánattal vetekszik,
Arcára néha mosoly ül,
Fájdalmába könnye gördül.