Barátság
Örömöt szeretnék látni az arcodon
Örömöt szeretnék látni az arcodon,
hogy fülig húzódik a szád,
hogy túljutottál már a belső harcokon,
s kitárult neked a világ.
Egyformák
Az óriás és a törpe
belenéztek egy tükörbe,
vajon mit is láttak benne,
kíváncsi vagy kicsi gyermek?
Hagyott el már barátom,
Hagytam is már el,
Lyukas folt a kabáton,
Kérek még egy üveggel.
Hasonlóak vagyunk
Mindannyian írunk
Más más a dallamunk...
Már másként élem meg, ha levelet kapok Tőled,
egykor megdobbant és hevesen vert a szívem.
Elég volt csak az, hogy cseten jelentkezz,
mindent hátrahagytam csak hogy veled lehessek.
Akkor is május volt, nyílott a hárs, emlékszem,
Sok virággal díszítve várt ránk a tanterem,
Aznap utoljára szólt az iskolacsengő,
Nem pengő, akár a szívünk, olyan feszengő.
mintha
a szerelem...
mint ha a féktelen
boldogság beteljesül
ebben a mélységben
csak a csend
csak az ámulat
csak a béke él...
Hosszú évek fűzték láncra
minden percét a barátságnak,
hogy most erősebb legyen,
mint bármi a világon,
és minket azzá tegyen...
Tavaszodik
Teli van az erdő-mező élettel,
tavasz van, a biciklidet éleszd fel!
Szellemvárosból szellemvárosba költöztem,
mindenhol hófehér kísértetek lapulnak.
Úgy féltem tőlük, hogy a csendben üvöltöttem,
s ők üvegesen néztek, mint kik megvakultak.
A lelkemet látják a szemei,
A léptemet hallják a fülei,
Senki sem köszönt szebben,
Nyávogása köszönt engem,
Pici karma felém lebben,
S máris ott van az ölemben...
Tinának
A szó elszállt,
De az írás megmaradt,
Írni kellett valamit,
De nem volt akkor gondolat.
Az élet a kezemet jól megfogta,
De sajnos a folytatást még ő sem tudja,
De mindig van, ki a rövidebbet húzza,
S persze aki az egészet megússza.
Búcsú tőled
Tudtuk, hogy nem lehet örökké.
Mert semmi sem válhat röggé.
Rezdül már a félkegyelmű ember,
Önmagával szembenézni nem mer.