Barátság
Nem siratlak, csupán a szívem fáj,
De döntésed okán ráfigyelnem muszáj.
Azt mondtad, ne szeressük egymást.
De szeressük egymást, mint barátok!
Lehet erre mondani egyet és mást,
És elfogadni a biztatást!
Tejszínhabnak sós az íze,
Fűfagylaltnak kék a színe,
Madár kúszik vizesárkon,
Bár te mondod, én nem látom.
Olyan hosszú útra, olyan messze mentél,
tűt, cérnát és selymet - mindent félretettél...
...várt odafenn téged Isten varrodája,
annak is egy rejtett ezredik szobája
Fürj és a nyúl élelmet keresett,
Nyúl csak ide-oda ugrándozott,
Míg a fürj sebesen repülve
Nagy területet végigpásztázott.
Az én órámat tegnap készítettem.
Egész délután csak szépítgettem.
Rajta nevek, kiket ismerhettem,
És kiket minden nap szerethettem.
A szeretet sugárfénye
Ragyogtatja testem, lelkem.
Kitárom szívem ég felé,
S kitárom a föld felé.
Nekem van egy óvodám,
oda visz az anyukám,
van, hogy apa kelt reggel,
akkor autóval megyek.
Elmerengek iskolám
Ódon falai között.
Emlékek vidám sora,
Mely előttem lepörög.
Egy virágmag kipattant, gyökeret hajtott,
Kapaszkodót keresett és növekedett.
Széppé lett, kivirágzott és szirmot bontott,
Illata nyugodt boldogságot terjesztett.
Törpévé lettem kemény szavaidtól.
Komor hangod fölém magasodott,
akár egy szikla. Fogódzót keresve
szemem a szemedbe kapaszkodott.
Első lélegzettől az Óperenciáig
Az Egyetlent keresd, tűt a kazalban,
mit régen valaki érted elrejtett,
bizalmát adta, hogy felkeresd, indulj
- száműzetésed után - már jó lenne
Hiányzol majd, hogyha elmész,
múltunkból egy rész most elvész -
mosolyod és kedvességed,
határtalan békességed
Pipacs-arcú, fürge napok,
forró-ajkú, locska percek
hamarjában tovatűntek,
zsenge álmok elröppentek...
mintha
a szerelem...
mint ha a féktelen
boldogság beteljesül
ebben a mélységben
csak a csend
csak az ámulat
csak a béke él...
Szellemvárosból szellemvárosba költöztem,
mindenhol hófehér kísértetek lapulnak.
Úgy féltem tőlük, hogy a csendben üvöltöttem,
s ők üvegesen néztek, mint kik megvakultak.