Barátomnak
mert kell egy kis optimizmus
Félig üres? Félig tele?
Mindegy, ne is gondolj bele!
Barátomnak hittelek
Álmaimhoz vittelek
Fájdalmad volt zokogtam
Érted porig hajoltam
Régen, a reverendák idejében
ismerkedtünk meg,
mikor még mindenki egyformának
számított.
Azt hittem, hogy barátok vagyunk,
Jövőben majd nyomot hagyunk,
Melletted voltam jóban-rosszban,
Ha hülye voltál, én a szemedbe mondtam.
Veszteség
Elmentél, onnan már nincs visszaút.
A fájdalmam éjsötét, feneketlen kút.
Milyen fiatalon adtad e fájdalmat.
A hír... Mint mázsás szikla! Rám szakadt!
Én nem vagyok búskomor, barátom.
Te látod úgy, mert túl közelről nézed
életemet, és a sorsomat - úgy látom.
Elemzed, s viselt dolgaim idézed.
Váratlan távozás
Nemrég még hallottam bizakodó hangodat,
láttam elszomorodó, kissé bánatos arcodat.
Reménykedtél, talán felgyógyulni lesz még esélyed,
volt akaratod és erőd s, ebben volt a teljes reményed.
Köszönöm tenéked, hogy reám találtál,
Isteni ajándék vagy te az egekből,
Hálás is vagyok, hogy mellettem maradtál,
S tetted ezt önzetlen, tiszta szeretetből.
Bánat, rád mindig számíthatok.
Olyan vagy nekem, mint egy barát.
Mivé lettünk, barátom?
Érzéseink vörös kavargásában
Boldog, napsárga párából
Hidegszürke köd szakadt ránk.
Ma sincsen másképp, mint tegnap.
Ki tudja, mit hoz a holnap?
Álmatlan éjszakák hosszú sorát?
Céltalan útjaim fojtó porát?
Szemedbe nézek, és nem úgy csillog, ahogy szokott,
Valami bántja apró lelked, lehet belül zokogott?
Egyformát gondolunk, egyformát érzünk,
láthatatlan kezeinkkel egymás közt kérünk
egy újabb szót, gondolatot, mit gondol a másik,
egy szép pillanatot, mi öröknek látszik.
Te vagy a legjobb barátom
Kerek e nagy világon.
Szeretek én veled lenni,
S az időt lassan elütni.
Barátom! Már ezer év óta ismerlek.
Miért akarsz megváltozni? Én így szeretlek.
Nem kell nekem, hogy tökéletes legyél,
Elég az, ha önmagad vagy. Olyannak ismerlek én.