Barátoknak
De szép is volt az a nyár!
Virágzott a rét, a mező.
Mellettem voltál, mikor
Minden kötél szakadt
Csak az bánt, hogy
Ezt nem adhatom neked vissza.
Útra keltél vándor, hosszú utat jártál,
nem sejthetted azt, hogy mindig idevágytál.
Térj be hozzánk, vendég, pihentessed tested,
tedd a sut mélyére nehéz lelki terhed.
Itt van otthonom, itt hajtom álomra fejem,
Itt tanultam szólni édesanyanyelvemen.
Kanyargós kis utcákon új és régi házak,
Tisztelegnek múltnak majd szalutálnak mának.
Elapadt forrásból kristályokat köhög fel a lelkem,
Fuldoklom a végtelen homoktengerben,
Korgó gyomra magába kebelezi élettelen testemet,
Nem ránt ki senki, rólam mindenki megfeledkezett...
Egyik percben még írok Neked,
a másikban már messze járok Tőled.
Éltem egy világban ahol szerettetek,
bocsánatot kérek de már nem lehetek Veletek.
Hogy tudjátok.
Elárultam a szerelmet,
s összetörtem egy emberi szívet.
Ha a világból semmit sem értesz,
hogy mikor, kegyetlen vagy jó.
És nem tudod elmondani a bajod senkinek...
Keress fel engem és mondd el nekem, hisz...
Lehetek én másnak rossz
ha nektek jó vagyok
Lehetek én nehéz
ha ti engem elbírtok...
Napok, hetek, hónapok, évek,
őrült-szép közös emlékek,
együtt átélt közös csodák...
Gyerekkori barátomnak,
Ajánlom e verset.
Ő is társtalan,
A nőknek ritkán tetszett.
Zsuzsa asszony Kanadából
Mért vagy hazádtól oly távol
Szerelemből, nekem mondád
De itthon vár az édesanyád
Mikor megszülettem, még nem ismertelek téged,
De aztán teltek az évek, és hoztak rengeteg szépet.
amikor rád gondolok, fölvidul szívem.
amikor rám gondolsz, nem tudom mi történik.
Köszönöm, hogy megismerhettem vonzó lényed,
a kisugárzott, ragyogó belső fényed.