Bagoly
Ha belém látsz, azt akarom:
üres legyek, puszta malom,
mikor alszom, ott virrasszon
fagerendán Bagolyasszony.
Barkaágra ült a tavasz
hóvirágok szirmáról,
suhant át csendben a ravasz
a patakparti szikláktól.
Puha ködpaplant ringat a táj,
Idill pihen cinkéknek fészkén,
Az erdő is elcsendesült már -
Holdfény ül tűlevelek szélén...
Volt egyszer egy bagoly, neve Galád
Nem szerette őt senki mert egyfolytában hazudgált
Ígért ő fűt fát, bár be soha nem tartotta
De a madáreleséget a szájába mindig elvárta!!!
Haikucsokor
Bagoly huhog az
ágon éj leple alatt
fejét forgatva.
A bölcs bagoly mélázva
Vizsgálta a pereket,
Míg böfögve emésztett
Egy megtévedt egeret.
Sötét lepel pihen a tájon,
fülesbagoly lapul az ágon.
Kémlelve tekinget szerteszét,
figyelve otthona erdejét.
Kicsi bagoly nagy szemével
meglát egy hegyet,
annak csúcsán egy kicsi lány
nagyon integet.
Ott kinn, az ártér rejtekén,
vén fák között, a völgy ölén
megbújva, élt egy vén bagoly.
Odúja fenn volt, ott ahol
repkényfüggönytől zöld a fa,
onnan repül ki éjszaka.
Vigyázz, mert ahol megjelenik,
ott a halálhírt bejelenthetik.
A népnyelv ezt mondja,
máig riogat a hangja.
Van Zalában egy falucska,
úgy hívják Szentkozmadombja.
Zalatárnok a szomszédja,
s ősidőkbe vezet múltja.
Csillagok bújócskáznak
Az éjszakának mezején,
Hold is csak dúdolászna,
Ha együtt lennénk Te s én.
Igazán kedvelem a sólyom szépségét,
már repültem sötétben hatalmas szárnyain,
így megalkottam saját, természetes vágyaim...