Augusztus 20.
Zalacséb, 2021. augusztus 20.
Ünnepnap volt... dicső ünnep,
részvételével kitüntet,
bár nincsen jól... beteg szíve.
Tudja, várja sok-sok híve.
A magyar nép kéz a kézben
sétálhat a Kossuth téren,
felvonva a magyar zászlót,
eltörölve sok rossz álszót,
tisztavató esküjével
nemzetünk előre lépdel,
ők azok, kik értünk élnek,
jelölt útról le nem térnek.
Száll az ének már sok éve,
István király ünnepére,
templomokon a keresztek
néha bizony megremegnek!
Tűz
A Nap,
Aranyló
Búzatengert
Szellő ringatja.
Hazánk könnye, eső áztat,
növeli az új búzánkat,
sárga kalász, színes rétek,
mutatja, hogy mennyit értek?
Nyolcszáztizenkilenc utolsó havában
Született meg ő a nagy Kazáriában.
Az áldásos nap előtt anyja, Emese
Álmot látott egyik éjjelen szép szeme.
Aratás
A Jóisten pöffent, parázslik pipája...
...prüszköl már a hajnal vesszőparipája,
kristálycseppet görget, fűszálhegyre függeszt,
majd parazsat hevít - ma is perzsel, fülleszt
Ének száll a szélben Szent István királyról,
kinek dicsősége nincs ma tőlünk távol,
ő nagy, erős hittel nemzetet teremtett,
értékként ránk hagyva a keresztény rendet,
Mégis megtörtént, hogy bölcs sámán és táltos...
Szerető lelkek imája zeng
Földünk szíve is belerezzen.
Mordul, bőg a kombájn, némán reccsen a csonk,
határperem boglyas, a nagyharang zúg, gong,
arany-mezők hátán felpezsdült az élet,
verejtékcsepp csordul - nap-tű szurkál, éget
A napsugártól aranyba dőltek
anyaföld ölén a búzaszemek,
majd ízzé-porrá, apróra törtek -
dagasztottak a szorgalmas kezek
Örökségünk
Parányi sóhajt nyög, megzizzen a szalma,
hegyes tarló szusszan - aratásnak vége...
...becsület, kitartás, a munka szorgalma -
beragyogja tiszta Magyar égnek kékje.
Zizzen a létünk aranykalászon,
érik a hitünk búzaszemekben -
mézízű remény fonott kalácson,
bíborszín nedű - fut az erekben.
Építsünk egy jó nagy asztalt,
kerek legyen.
Kérjünk meg száz apró angyalt.
Ki jön velem?