Augusztus 20.
Szerető lelkek imája zeng
Földünk szíve is belerezzen.
Mordul, bőg a kombájn, némán reccsen a csonk,
határperem boglyas, a nagyharang zúg, gong,
arany-mezők hátán felpezsdült az élet,
verejtékcsepp csordul - nap-tű szurkál, éget
A napsugártól aranyba dőltek
anyaföld ölén a búzaszemek,
majd ízzé-porrá, apróra törtek -
dagasztottak a szorgalmas kezek
Örökségünk
Parányi sóhajt nyög, megzizzen a szalma,
hegyes tarló szusszan - aratásnak vége...
...becsület, kitartás, a munka szorgalma -
beragyogja tiszta Magyar égnek kékje.
Zizzen a létünk aranykalászon,
érik a hitünk búzaszemekben -
mézízű remény fonott kalácson,
bíborszín nedű - fut az erekben.
Építsünk egy jó nagy asztalt,
kerek legyen.
Kérjünk meg száz apró angyalt.
Ki jön velem?
Hová lett a dicső múltunk,
siralmas a magyar út.
Elvesztettünk több száz éve
mindenféle háborút.
Ha én lennék István király,
a szentek közt meghallanám;
"nincs jövője a magyarnak,
nyomorognak és kihalnak!"...
Kedves az Istennek,
hogy magyarok vagyunk.
Mennyekbe írta fel
a mi ünnepnapunk.
Csordultig telt szíveinkben
ős reménynek hangja dobban.
Ezer éves szép hazánkban
hogyan élhetnénk mi jobban?
Fel Vácrátót népe, ünneplő közösség
Államalapítónkat áldva köszöntsék
Tiszta magyar díszbe ifjak és leányok
Szent István királyunk tekint ma reátok
Ki ezer esztendőnkben vezetőnk maradt...
Az új kenyér ideje ma eljő,
nevet a nap, nincs az égen felhő.
Haja roppan, foszlós belű fajta
piros-fehér-zöld szalag van rajta...
Légy hát engedelmes, legyél töredelmes,
Legyél szerelmetes, szeretettel teljes!
Lelkedet mossad hát, patyolat tisztára,
Úgy várjál Uradra, Istened szavára!
Ím a nyarat koronázza augusztus hava.
Királyságot hirdet nekünk, mint a korona.
Magasztos király a nyárban, benne ős erő.
Áldása, mely harmatoz ránk, gyümölcsérlelő.