Árnyék

Juhász Szilvia

Gyilkos Nap

Nyugdíjasként mondom, sosem vágytam másra,
redőnyözött ablakú, sok száz lakótársra.

Tovább...

J. D. József

Az árnyak költője

Vagyok: árnyaknak lakója,
hontalan álmok álmodója.

Tovább...

Kállay Sándor

Téli napsugár

Találtam egy napsugarat
ágak között, a fa alatt,
s mert a fának nincs még lombja,
a napsugár lett a gombja.

Tovább...

Borsi Gábor

Csillagok szárnyán

Úgy szeress, ahogy én, ahogy az árnyék a fényt.

Csillagok szárnyán
A vágyunk ránk talál.
A szerelem előttünk,
Kitárul a végtelen.

Tovább...

Havas Éva

Árnyék vagyok

Sálat kötött az ősz ma reggel,
szél sodor álmokat sereggel.

Tovább...

Domonkos Jolán

Álmodozás

Varázslatos éjjel - tűzpiros vészjel -
nézd a csillagmezőt, vörösen ég el.
Pár zongoraakkord, hegedűszólam...
lágy szimfóniákban álmodok rólad.

Tovább...

Atelk

Nyár

Fényes napsugár:
Fákon könnyedén táncol.
Galamb turbékol.
Forró nyár ült az ágra,
Vállamon féltett árnya.

Tovább...

Harasztovics István (ifj.)

Borsos ború

Borús, boldogtalan búcsú beszél bátran,
boros belső nem enged ringani a mában.
Egyre gyengül a lábam, leégnek szárnyaim,
csak egy torzó vagyok, fejemben fekete álmaim.

Tovább...

Szederfalu

Árnyékban az elme

Némán üvölt az éjszaka,
testem üregein áthatol
félelmeim keserű szaga.
Változom, de csak másnaptól.

Tovább...

Mészáros Lajos

A szerelem bűvölete

Szerelmednek bűvkörében
élem én az életem,
évek múlnak tovatűnnek,
megmarad az érzelem.

Tovább...

Tóbiás Tünde

Téli vers

Medvecsalád bőszen durmol,
barlangjukban mély álom honol.

Tovább...

Brondel Cermidoff

És tavasz lett örökre

Már nem tudok szenvedni.
Feszüljön papírra más.
Mit bánom én, kövezzetek meg,
tudom, hogy árulás.

Tovább...

Brondel Cermidoff

Veled

Árnyék-nőstény kering a ház körül,
nesztelen, baljós sejtelem.
Angyalok szárnya fedél felettünk,
világot virrasztó Kedvesem.

Tovább...

Zádori Bence

Az Árnyék

Te vagy az Árnyék,
Akivel minden este együtt elalszom.
Te vagy az Árnyék,
Akivel ha járok-kelek az utcán,
Minden lépésemet követed,
S átmasírozván a magaslatokon,
Hidegen hagyod az embereket.

Tovább...

Dömölki Borbála

Árnyék

Visz a lábam, de nem tudom, merre,
Otthonom már a fájdalom verme.
Boldogak közt árnyékként élek,
Mindenkitől újat remélek.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom