Aranykor
Már nem volt furcsa szinte semmi!
Beleszülettünk e kórba.
Pöffeszkedő malacokként
kerültünk az ólba.
Molyrágta már kabátom széle,
Cipőm sarka taposott, görbe,
Kalapom rég nincs szembecsapva,
S szakállam: belelóg a sörbe.
Tudom, hogy csodás a világ.
Még ha nem is látszódik úgy,
Mi mind értékesek vagyunk.
Lekoptak szánkról az imák...