Ár
Esik eső, s megint jön,
mindjárt itt a vízözön!
Szentgyörgypuszta felől
nézek a Dunára,
Kisoroszit látom
ködben, félhomályban.
Kisétáltam tegnap a lelkek piacára,
mert kíváncsi voltam, a gondnak mi az ára?
Mennyiért adnak ott dühöt és bánatot,
amitől az ember sorsa oly hányatott.
Szívem kalapál, mert Éned mindig hazavár,
szorosan Melletted minden telem laza nyár.
Uram, akaszd ki ezt a kereket!
Hadd szusszanjon a molnár.
Odabenn hajtják a lelkemet.
A világ kallómalma jár.
Ez vörös, nem azúr,
itt nem a víz az úr.
Mindenkit meggyötör,
elsöpör utadból.
Először csak csordogált titkos rejtekén,
a gát oldalának eldugott szegletén.
Volt, aki látta és szavát eresztette,
de felül leintették és ez lett a veszte
mindenkinek.
Azért jöttél e létbe, hogy jól érezd magad!
Minden vágyad és álmod az örömből fakad.