Apa
Emlékszel, amikor először láttál?!
Nem arra gondolok, hanem amikor az ultrahangon voltál.
Csodálkozva néztél, még sosem láttál ilyet,
Ekkor szembesültél, hogy valójában ez milyen.
Ez ünnepélyes alkalom,
Mit ma nyit meg az én angyalom.
Új tervek, új vágyak,
Lehet ez már a mának, de inkább a holnapnak.
Elindul egy új úton, mit már korábban
Máshol, országosan is bizonyított.
Hol voltál, apa, mikor kicsi voltam?
Sok időt töltöttél nehéz munkádban,
Mire hazatértél, betakart az est,
A pinduri lányod elszenderedett.
Kinézek az ablakon,
jó apámra gondolok,
mikor fogtuk egymás kezét,
akkor voltunk boldogok.
Benned, Apám...
Míg serdülő nem voltam,
Addig csak csodáltalak, apám.
Te voltál Isten!
A sorsunk nem volt hozzánk oly` nagyon kegyes,
Lehet, hogy gonosz eredőn` volt élelmes?
A sorsunk nem volt hozzánk oly` nagyon kegyes.
Karjaidban mikor elaltatsz gyengéden engem,
Tudom biztosra, hogy vigyázol rám szüntelen.
Az apai szív mindent legyőz,
A halál út a teremtőhöz...
Marasztaltalak, de nem lehetett,
hiába hordtam szívem alatt
egy kis életet.
Szótlanul vitáztunk éggel és földdel,
de a csata elveszett.
Apám bányász volt, kemény ember.
Anyám, ahogy megszült, otthagyott.
Akkor még olyan volt a rendszer...
Kedves szülészorvosok,
Most figyeljetek ránk,
Nektek szegezi sok nő
Követelésük sorát.
Édesapám, te vagy nékem
A legkedvesebb földön s égen.
Milyen sok minden történt veled egy év alatt,
Még így is, hogy csak ritkán láttalak.
Mintha húznának, nagyot nőttél,
De a szememben sokkal több lettél.