Anyai szeretet
Fotókat nézek, s megrohannak az emlékek.
Furcsa, milyen pillanatokra emlékszek.
Azt mondtam, megnőttél egy pillanat alatt,
pedig dehogy, jó hosszú az a pillanat.
Drága édesanyám számomra e nap
Már nem különleges
Bár ma anyák napja van
Életem nélküled hitvány és üres...
Anyaság sokféle lehet...
Anya lehet száz is, de
Édesanya csak egy van.
Hová lett édes mosolyod?
Hová lett ölelő karod?
Hová lett ragyogó szemed?
Hová lett aggódó tekinteted?
Anyám a reggeli félhomályba dereng,
Fürtjein az eltelt évtizedek,
Megannyi könny, remény, szeretet,
S minden lemondása ékkővé nemesdett.
Mi, anyukák néha titokban sírunk,
Könnyeink jelzik szívünk fájdalmát,
Némán is beszédesebbek ezer szónál,
Mert az érzelem nyelve nem kiabál!
Kicsiny kis asszony volt jó anyám,
ám a szíve, az nagy volt!
S hogy nekem jövőmben jobb legyen,
özvegyen, egyedül harcolt.
Az én anyám szíve örökké szeret,
Boldogan mindig velem együtt nevet.
Most már tudom, te is mit érzel,
Egykor mondtad, majd te is megtudod, hidd el.
Anyai jótanácsok 2.
Elrepült négy évtized,
S bár az idők változnak,
Jótanácsom ne feledd,
Bárhol is élsz, bárhol vagy...
Egy gyermekről gondoskodni nem áldozat,
belső késztetés, öröm és tapasztalat.
Milyen jó volt, mikor téged nagyon vártunk,
fiú lesz-e, vagy lány - arról tanakodtunk.
Ma még az ölemben ülsz,
vállamra hajtod fejed.
És ma még hajamba fogsz,
átölel két kis kezed.
Az anya, ki világra hozza méhe gyümölcsét
s míg le nem hunyja két szemét, őrzi, óvja gyermekét?
A barát, ki nemcsak vidám napokon áll mellettünk,
hanem akkor is, ha életünk egén villámok cikáznak?
Édesanyák napja van ma,
nekem fájó, emlékezés napja.
Illatos májusi szelek
Lengedezve hoznak
Felém piros, meleg szeretetet,
És életre keltik a szívet.
Anyák napja reggelére
virágba borul a rét,
életednek kezdetére
került az örök pecsét.