Altató
Mezítláb indulok - pőrén, ahogy jöttem,
hófehér csillagok zuhannak köröttem -
sajdul a végtelen, izzik talpam alatt...
elkerülnek messze a nyugtató szavak.
Mesemanó meséivel
ismerkedhetsz meg a könyvben,
nézegesd a sok szép képet,
olvasd el a mesekönyvem.
"Voltam szelíd naplemente,
Füvön harmat reggelente,"
Csiripeltem pintynek dalát,
Füleltem a csendnek zaját.
Tavaszi mese a tündérkertből...
Nyugalom ring bársonybarkán
tükörfényes, csöpp tó partján,
mézillatú hajnalfényben
sárgarigó száll a széllel
Egér úr és Egérné
egy jót szekerezne
ha a fránya kerékagy
úgy nem nyekeregne
Aludj el, drága kis gyermek,
Az álommanó itt van már.
Elvisz meseországba, játékhegyek,
hinta, labda, mind-mind terád vár.
Egy pici kis kedves manó
álmodból felébresztett,
mert azt akarta, hogy meglásd
a szemed is tévedhet.
Tente, Peti, tente,
eljött már az este.
Álomország kapujában
tündérkék várnak vidáman.
Kézen fognak, táncba hívnak,
énekükre megtanítnak.
Alszik az erdő, alszik a Nap,
aludj el pihepaplan alatt!
Anyuka alszik és apuci,
arcodra száll egy pici puszi.
Éjjeli csendben alszik a város,
paplan alá bújt ősz közepén.
Néma sikollyal hullik a porba
reménytelenül árva levél.
Bíboros ég alja,
lankadó Nap sarja,
hív már az est,
finom altatódal
cinegésen szólal,
s lelkemre fest.
Aludj csillagom, hunyd be a szemed,
látod, mama is lefekszik veled,
simítja takaród, őrzi álmodat,
míg az álommanó meg nem látogat....
Szikrákat szór a megvadult éjjel
árnyakat kerget a házak falán
dübörög minden amerre lépdel
könnyei potyognak... sír is talán...
Elpihent a zaj,
kihunyt minden fény,
aludj, aludj,
kis gyermekem,
közelít az éj.