Alkohol
Kavargok és még reszketek, bűzölgő lehelet.
Undorít már létezésem, mitől lettem én ilyen?
Mindennap magam leiszom, bár ezt be sose vallom.
Életem már csak gyötrelem, fáj szívem hirtelen.
...Mit a szesz az emberre varázsol.
- Állítólag öröm,
Mit kifekve érzel a kövön.
Fölösleges ártalom,
Hogy másnap mindened fáj nagyon.
Te voltál a példaképem,
És mint tudod, épp ekképpen
Nem vártam, hogy eltaszítasz,
Szeretettel nem vakítasz.
Fröccsen az élet súlya,
aszfaltra nyomja kétely,
eljátszott létek húrja
pattan, ha nem érdekel!
Otthonom, hol nincsen szobám,
Kivet a vad világba.
Ugatnak a részeg kutyák,
Mind megharapni vágynak.
Flóra
Testvér, beszélnünk kell, most megint,
Zalán, róla kell szólnom újra.
Borospoharadba tölteném mosolyom,
vörösen csillognának cseppjei,
s az év-gyötörte édes pigment-foltokon
nem járna más, csak remény - örömteli.
szöget ütött egy gondolat
összetörte a csontokat
onnan jött a vas kifele
csordogált az agy veleje
aztán ettől ész-be kapott
maga mögé nézett nagyot
ötletei ahogy szólnak
nyomot hagynak utókornak...
3.
Delíriumlázban, arca vörösében
csillan meg zöld szeme színlelt örömében,
de majd aztán holnap, másnapok kínjából
nem talál kiutat elméje síkjából...
Bárcsak mindig részeg lennék!
Ilyenkor énekelnék, zenélnék.
Máskor csak fáradt vagyok, kedvtelen,
legtöbbször szorongok, félek és szenvedem.
Belépett, vékony volt, és szürke,
mint egy egér, vagy mezei ürge,
köszönt illőn, de mintha félne,
saccoltam, élhetett úgy ötven éve
Úgy szeretem a pálinkát,
Meg is jártam több száz kocsmát,
Hisz orvosságos minden cseppje.
***...
Az én országos cimborám,
Mindig csak kispados,
Ő a helyi csapatban
A kéz nélküli kapus.