Alkohol
Fröccsen az élet súlya,
aszfaltra nyomja kétely,
eljátszott létek húrja
pattan, ha nem érdekel!
Otthonom, hol nincsen szobám,
Kivet a vad világba.
Ugatnak a részeg kutyák,
Mind megharapni vágynak.
Flóra
Testvér, beszélnünk kell, most megint,
Zalán, róla kell szólnom újra.
Borospoharadba tölteném mosolyom,
vörösen csillognának cseppjei,
s az év-gyötörte édes pigment-foltokon
nem járna más, csak remény - örömteli.
szöget ütött egy gondolat
összetörte a csontokat
onnan jött a vas kifele
csordogált az agy veleje
aztán ettől ész-be kapott
maga mögé nézett nagyot
ötletei ahogy szólnak
nyomot hagynak utókornak...
3.
Delíriumlázban, arca vörösében
csillan meg zöld szeme színlelt örömében,
de majd aztán holnap, másnapok kínjából
nem talál kiutat elméje síkjából...
Bárcsak mindig részeg lennék!
Ilyenkor énekelnék, zenélnék.
Máskor csak fáradt vagyok, kedvtelen,
legtöbbször szorongok, félek és szenvedem.
Belépett, vékony volt, és szürke,
mint egy egér, vagy mezei ürge,
köszönt illőn, de mintha félne,
saccoltam, élhetett úgy ötven éve
Úgy szeretem a pálinkát,
Meg is jártam több száz kocsmát,
Hisz orvosságos minden cseppje.
***...
Az én országos cimborám,
Mindig csak kispados,
Ő a helyi csapatban
A kéz nélküli kapus.
...pohár alján otthagyni halálos vétség.
Kocsma a legjobb hely estétől reggelig...
A sokadik korty után
berúgtam Mohorán.
A fejem a szesztől émelyeg,
a lábam alatt a föld megremeg.
Ma inni fogok, és teszek a múltra,
Jól berúgok egy sarokba elvonulva.
Nem kell társaság, nem kell ide senki,
Elítélhettek, de szeretek részeg lenni!
Keskeny utak, rég elesett párok,
Nem igazi, csupán mutatják a számok.
A bárok foglaltak, de én várok,
A Jack-kólától megváltoznak az álmok.