Álarc
Ez egy egyszerű vers lesz,
pár sort írok neked talán.
Olvadó tükörként bámullak
torz fénytörés fura zaján.
Az értelemtől az értelmetlenig
Valahol már láttalak? Ismerős vagy!
Mint dúlt vad, ki dúdolva, dobogva,
Összevissza, mindenkinek nekirontva
Nem találja helyét, sem az eszét.
Miért mondod, hogy nem érdekel,
Hogy ki mit gondol rólad?
Mikor én látom, ha lábad az utcára lép,
Tekinteted a földnek szegezed?
Vajon látsz-e az álarcok mögött,
Melyeket e két lélekre emberek aggattak?
Látod-e lényem önvalóját?
Látod-e magadat?
A maskara titka
Lehetnék ma tavasznak nyíló virága,
álarc mögé bújt élet rejtett világa,
szabad szívvel boldogabb Lélek,
egy éjszakára nem ismernének.
Meghívó
Térjetek be mind a bálba, hogyha erre jártok!
Tudom ti is vidámságra, mulatásra vágytok.
Itt ma párját megtalálja az, ki erre vágyik,
jól vigyázz. Mert semmi nem az, aminek épp látszik!
Farsang a maskarák, bálok, mulatságok
Ünnepe, de vannak még szép karneválok.
Elmaradhatatlanok a finom fánkok.
Az ünnepek csak jöttek, mentek,
Le sem nyugodtak a kedélyek.
Máris elkezdődött a farsang,
Halad az élet tovább, nem pang.
Lélekölő maskarák
Az egész világ egy hatalmas farsangi bál,
Hol az emberek arcukra maszkokat vesznek?
Hogy elrejtsük érzelmünk, rögeszmés vágy,
Hogy lelkünket az ego mélyen elfedje?
Látni a lekvárral befröccsent csörgősipkát,
Meg csoszogós, öt számmal nagyobb gumicsizmát.
Vannak rémesen rémisztő... látni más álcát.
*
(haiku)
Van jó álarc, és
Lejjebb... ruhaköltemény!
Klassz ez a farsangi zene, szinte szétbomlasztó!
A sok-sok szép maskara biz` nevetés fakasztó.
Óriási a vidámság, és plafonig is felér a mai hangulat,
A hétköznapi gondok leszakadtak, az mind oly` utálatos gondolat...
Túl a kapzsiságon
Ti vízfesték illatú emberek,
kérlek, engem sose kövessetek.
Annyi színben vagytok a világban,
elkárhoztok mind a kapzsiságban.
Naphosszat néznek rám gyönyörű álarcok,
Úgy tűnhet nekik, hogy csak ellenség vagyok.
Én is ellenségként nézek a szemükbe,
Mert az én egyetlen álarcom a szürke.
Álarcom letépem, úgy megyek a bálba,
már nem rejtem az életem díszes maskarába.
Kedvelnek páran, azt hiszik, engem,
de nem.
Én csak magányosan őrlődöm itt benn,
te nem.