Álarc
(Septolet)
Tudtom van,
Lesz maszkabál
Lekvárhoz nagykanál...
...ne engedj! - senki se vár
hallgat a csend titok leng
cikk-cakk életem elé
tükröt tart a bűn
perszónák sóhaj
hullámok között...
Alig várom már a vízkeresztet,
maszkabálban mulatni szeretek,
felteszem a sminkes álarcomat,
megviccelem vele a páromat.
Vízkereszt napjával kezdődik a farsang,
hideg, téli estén messze száll a visszhang...
Vízkereszt napjától
farsangolni járunk,
a sok táncolástól
remeg már a lábunk.
Újra itt vagy, vidám farsang végre!
Mik is vagyunk? Most majd kiderül,
Álarc mögött fel úgysem ismernek.
Valós lényünk színre nem kerül.
nem szól semmit a farsang
csörgősipkás bohóca csak int
mosolyba fúl a fals hang
gúnyosan cicceg és kacsint
egy életet nem táncolhatsz el
ha elég az utolsó tangó
és a csend kitakar új álarc kell
de egyediséged porlandó...
Ez egy egyszerű vers lesz,
pár sort írok neked talán.
Olvadó tükörként bámullak
torz fénytörés fura zaján.
Miért mondod, hogy nem érdekel,
Hogy ki mit gondol rólad?
Mikor én látom, ha lábad az utcára lép,
Tekinteted a földnek szegezed?
Vajon látsz-e az álarcok mögött,
Melyeket e két lélekre emberek aggattak?
Látod-e lényem önvalóját?
Látod-e magadat?
A maskara titka
Lehetnék ma tavasznak nyíló virága,
álarc mögé bújt élet rejtett világa,
szabad szívvel boldogabb Lélek,
egy éjszakára nem ismernének.
Meghívó
Térjetek be mind a bálba, hogyha erre jártok!
Tudom ti is vidámságra, mulatásra vágytok.
Itt ma párját megtalálja az, ki erre vágyik,
jól vigyázz. Mert semmi nem az, aminek épp látszik!
Farsang a maskarák, bálok, mulatságok
Ünnepe, de vannak még szép karneválok.
Elmaradhatatlanok a finom fánkok.
Az ünnepek csak jöttek, mentek,
Le sem nyugodtak a kedélyek.
Máris elkezdődött a farsang,
Halad az élet tovább, nem pang.
Lélekölő maskarák
Az egész világ egy hatalmas farsangi bál,
Hol az emberek arcukra maszkokat vesznek?
Hogy elrejtsük érzelmünk, rögeszmés vágy,
Hogy lelkünket az ego mélyen elfedje?