Akrosztikon
Keresztrejtvény-vers
Szívednek mélyére bújtass el csendesen,
Ezerszer ölelj, s még többször is, kedvesem!
Remegő ajkamra csókkal tégy zárat,
Epedő szívem mi másra is vágyhat?
Sebeim gyógyírja, gyönyöröm te lehetsz,
S leszel is, ameddig szívedből, hűn szeretsz.
Mennyit ér az ember, mikor méretik?
Orákulum szava ebben irányt ad,
nincs más mérce, csak a pénz az irányzat,
dukátokkal tele erszény kéretik.
Szemeid ragyogása,
Egyetlen pillantása,
Rengeteg érzelmet,
Egyetlen szerelmet...
Kezdetekkor ellenünk volt a"török".
Óriástörpék ellen győzelmünk örök.
Nyár jött, keserű nyár, felmérve
Az erőnket, mindig minket kísérve...
Sajátosan marcangol,
oltalmazva tép szét,
kellettem, mert harcol
lelkemmel a létért.
Nincs belőle két egyforma, napról napra változik,
ahogy a Föld "illeg-billeg", a Nap körül bálozik.
Pörög, forog, keringőt lejt, titokzatos; száz talány,
felhőfátyol rejtekében ezerarcú, csacska lány.
Nyári nap, délidő, sehol egy rongy felhő.
Átható forróság ráül mellkasodra,
remegő levegő beül városodba.
Izzik a horizont, késik a hűs szellő.
Döcögő vonaton tehozzád indultam,
ömlő füstfelhőben, anyóstól feldúltan.
Átmulatni egy éjszakát; ennyi jár még,
tegyük könnyebbé az évet, talán ránk fér.
Meghallhattuk gúnykacaját, nem volt öröm,
Utunk nehéz, göröngyös volt; nincs köszönöm.
Székes főváros volt
zúgó harangokkal,
ékes katedrális,
királyi párokkal.
Bókol Smith is, "a legjobb nyert";
elmereng rajt Magyar Zoltán:
"rég nem volt jobb a ló hátán".
Kőkemény tett, világot vert.
Szilágyi Áront még kevesen ismerték,
irigye kevés volt zöldfülű gyerekként.
Suhan légen, vihar mögött,
irányt vált, majd le-le csap.