Aggódás
Álmomban sírni láttalak,
mélabús arccal ágyadban.
Elszáradt virágfejeket metszek a rózsákról,
Széthullott, megbarnult szirmaikat szedegetem.
Öntözöm a töveket, le-lehajolva gyomlálok -
De közben egyre csak arra gondolok:
Te hogy vagy?
Bűnkristállyal átszúrt lélek
álarcpajzzsal hamisan nyer.
Igaznak most bújnia kell,
mások ártatlanul félnek.
Télnek hitelez a tavasz,
fénnyel festi a tájat,
tavasszal meg a tél havaz,
dérrel hinti a fákat.
Lelkemet emészti egy fájó gondolat,
Fél karom adnám, ha írhatnám sorsodat,
Másikkal simíthatnám kedves arcodat,
Bárcsak segíthetném keserű harcodat,
Magányod megérint, átjárja lelkemet,
Bárcsak könnyíthetném nyomasztó terhedet,
Szívem megszakad, ahogy nézem kínodat,
Hogy látom, jóanyám is halkan sírogat.
Mi lesz veled, ha gyenge az akarat, és nem szül tetteket?
Mi lesz, ha félelem üli meg a szíveket?
Mi lesz veled, ha némán szenvedünk, miközben tétlenül ülünk,
Mi lesz veled, ha tenni nem merünk?
Lehajolt hozzám az Isten,
és közelebb lett, mint hittem.
Fehér felhőre fektetett...
Én már nem hiszem, hogy szebb lesz az élet,
hisz nagyobb sötétje mélyül az éj tengerének,
én már látom, világunk toporgó krízis,
pazarlásunk miatt elfogy a víz is
Keresve talál az ember,
Lassan beköszönt a szeptember.
Nappalok rövidek, az esték nyúlnak,
Érzelmek, természet mind lenyugodnak.
Szívemet gyötri a bánat,
ha megnézem családfámat.
Néhány éve egészségben
pompázott a napsütésben,
s öreg ága, mi hiányzott,
ránézésre nem is látszott,
mert az elhalt ág helyébe
frisset hajtott minden évben.
Sötét felhők között a jajgató égen!
Nem múló! Szivárványként! Szégyen.
Szürke átlagból, színesként kilógni!
Jöjj! Szebb jövő. Érted! Kell! Létezni.
Valami baj lehet?
Se nappal se éjjel,
de este, s reggel sem
hallottam híredet,
elkerült leveled.
...csak azért, mert újabb hajnalt köszönt énekük.
Hiába fogtok be fület és szemet, mi lát,
sötét-némaság nem lesz alaptermészetük.
Amíg édesanyám kórházban volt...
És a mentő megérkezett... veled
Te nem értetted, mi történhetett
Hogy kerültél ide, mi ez a hely
S a szoba olyan, mint egy vesztőhely
Így köszönt el hajdan a lovag,
S bátran csatába ment.
Így köszönt el tőle asszonya,
S lelke is vele odabent.