Aggódás
Én már nem hiszem, hogy szebb lesz az élet,
hisz nagyobb sötétje mélyül az éj tengerének,
én már látom, világunk toporgó krízis,
pazarlásunk miatt elfogy a víz is
Keresve talál az ember,
Lassan beköszönt a szeptember.
Nappalok rövidek, az esték nyúlnak,
Érzelmek, természet mind lenyugodnak.
Szívemet gyötri a bánat,
ha megnézem családfámat.
Néhány éve egészségben
pompázott a napsütésben,
s öreg ága, mi hiányzott,
ránézésre nem is látszott,
mert az elhalt ág helyébe
frisset hajtott minden évben.
Sötét felhők között a jajgató égen!
Nem múló! Szivárványként! Szégyen.
Szürke átlagból, színesként kilógni!
Jöjj! Szebb jövő. Érted! Kell! Létezni.
Valami baj lehet?
Se nappal se éjjel,
de este, s reggel sem
hallottam híredet,
elkerült leveled.
Meggyilkolnátok minden kis dalos madárkát,
csak azért, mert újabb hajnalt köszönt énekük.
Hiába fogtok be fület és szemet, mi lát,
sötét-némaság nem lesz alaptermészetük.
Amíg édesanyám kórházban volt...
És a mentő megérkezett... veled
Te nem értetted, mi történhetett
Hogy kerültél ide, mi ez a hely
S a szoba olyan, mint egy vesztőhely
Így köszönt el hajdan a lovag,
S bátran csatába ment.
Így köszönt el tőle asszonya,
S lelke is vele odabent.
Némán üvölt az éjszaka,
testem üregein áthatol
félelmeim keserű szaga.
Változom, de csak másnaptól.
Voltál-e már úgy, hogy nem örültél
a hazatérőnek,
és a torkodat szorító gombócokból
fátyolfelhők lettek a szemeid előtt?
Rövid fohász
Teremtő Istenünk, Hozzád száll az imánk,
Annyira aggódunk költőtársunk iránt.
ne menj
Síró lélekkel nézlek, megtörve, hova lettél?
Utolsó könnycsepp vagy, mit letöröl kezem.
Nézz rám még, kérlek, szemed keresi szemem.
Száz év múltán fogják olvasni verseim?
A válasz mit sem számít már énnekem.
Ha a világra és önmagamra nézek,
sem az utat, sem a reményt nem lelem.
Hiába csengetek, nem veszi fel.
Nem tudok róla. Miért nem felel?
Sms-t írok balgán, de minek?
Érzem, hogy úgyse válaszolja meg.
Hányszor szorulhat össze még szíved
olyan keserűn, mikor a lázmérő
foka harminckilenc, sőt, fölé kúszva...
és összeszorul szív, össze megint.