Adventi várakozás
Első láng
Köd-homályba
bújt a város,
lába szára
milyen sáros!
Virrasztva várjuk,
lelkünk ünneplőben,
az első vasárnap
érkezik csendben.
Most, hogy az idő ünnepre fordul lassan
ebben a furcsa, adventi hangulatban
valahogy úgy érzem itt, legbelül titkon,
ahogy el-eltűnődöm csöndeskén itthon
a várakozás gyertyalángjai mellett,
hogy éppenséggel még ez az este kellett
Azt álmodtam, hull a hó, meglátogatott Hóapó.
Készülődik a család szentestére várva.
Várva várni
azt, hogy eljön
Jézus Krisztus
csillaga.
Jézus király
Mit kerestek, jóemberek?
A karácsony itt van köztetek -
A Tér közepén vár a Templom -
Ajtaja most is sarkig tárva, szinte hallom,
Így szól a Hang: jöjjön el mind, aki árva -
A-dventi koszorút készítünk,
D-íszekkel, gyöngyökkel,
V-igyázva az advent,
E-eredeti üzenetére. De
N-em csak a koszorú a lényeg,
T-enned is kell érte,
I-sten szereti, ha a házakban van Béke.
Hajnal hasad hamvasan,
hamvazó köd szitál.
Szélkirályfi borzongat...
Vágyódva várjuk,
Hogy négy gyertya égjen
Koszorúba fonva
A díszes asztalon,
S megtestesüljön az Ige.
Négy szál színes magas gyertya,
szép zöld koszorúba fogva.
Hópaplan alatt a föld tavaszt álmodik.
Éji vándor a Hold, csöndesen elköszön.
Hajnalra megpihennek az ölelések.
Szobákba reggelre nyugalom költözik.
Aranyszínű ég alatt valami mozgolódik
Drága Istengyermek földre jönni készül
Várakozás boldogító békessége szálldos
Engedd be életedbe hadd tegyen rendet
Nyugodtan rábízhatod tudja mi a kacat
Tisztítsa ki elrejtett eltitkolt vétkeid
Isteni szeretete által jobb emberré válhatsz.
A négy égtáj felől sebesen törj elő Lélek,
Minden ember sóvárogva várja jöttödet.
Oszlasd el a félelem és a magány sötét,
Sűrű fátyolát, mely fojtogató ködként
A négy gyertyaszál
Gyújtjuk az első gyertyát,
Kitárjuk szív-kapuját.
Hallgatjuk az óhaját...
Várva advent csillagát.