30. születésnap
Harminc lettél, én majd’ hatvan,
Azt mondom: ez tarthatatlan!
Megbocsátok mégis néked,
Mert Orsika szeret téged!
Lengtek az ágak a böjti szélben,
Itt-ott már hóvirág tört életnek utat,
Böjti szellő ébresztette a fák gallyait,
A Nap egyre több erőre kap,
Hiába... ez már március, ez már tavasz...
30 lettem!
A test! - mert öregebb a lelkem.
Bár újból kellett tanulni mindent.
Érzem a változást magamban, itt bent.
Kívánom, hogy találj egy jobb utat,
Olyat, ami egy szebb jövő felé mutat.
30 éve bekopogott ajtónkon a szerencse
Kisgyermekkel a kezében, s itt hagyta Őt örökre.
Szeretlek téged, fiam, de nem tudom leírni!
Dühös vagyok magamra, tudnék nagyon sírni.
Annyi gondolat volt a fejemben, de most üres.
Nem tudom átadni, mit éreztem, tüzet.
Pedig nagyon hiányzol nekem,
Jó az, ha kicsit itt vagy velem.
Mondhatnék csak annyit, hogy boldog szülinapot, blabla,
de nyugi-nyugi, itt nem hagyom abba!
Ma ünnepeljük a 30. szülinapod kedves Szilvi,
Ma mindenkit az asztal alá kell inni!
Anita nővérének
Szia, Eri tesó, meghallgatnál engem?
Jókívánságokat kezedbe kell tennem.
Harminc pompás tavasz virágzását láttad.
Minden egyes reggel szép új napját vártad.
Mai nap reggelén
mikor felébredtem,
egy ünnepi dallam
zsongott a fejemben.
Kedves Apa! Eljött a 30. születésnapod.
Egész pontosan emlékszem arra a pillanatra,
Mikor elsőre megláttalak.
- 30 leszek lassan már,
Mit tehetek ezután?
Ó most megkérdezlek Téged,
30-on túl is van élet?