2 szerző
Ez bizony már történelem...
Búzatáblán az arc barnára barázdul,
Fáradtságtól kasza erre-arra rándul...
Búzatáblán az arc barnára barázdul.
De mi az?
Lehet az ember hű a hazához,
Lehet az ember hű a családhoz,
Lehet az ember hű a baráthoz.
A
Hűség
Kitartást
Jelent személy
S feladat mellett.
Egykor világunkban
Volt érték, és az számított!
Becsület, és nem pénz.
Becsület? Volt, de kiveszett.
Ma pénzzel mérik az embert.
Tavasz táján... tél közepette...
Renga-láncversben az évszakokról
Nyárias tavasz
Befedi mind a tájat.
Hajnal még hűvös!
Borús az idő,
Ónos eső csepereg.
(10 szavas)
Ne bánkódj előre, hogy elmegyek.
Mindenki így jár... sőt gyerek...
Avagy rejtélyek és tán titkok a poéta körül
Rejtélyek vannak mindenfelé?
Ettől az embert hideg lelé?
Rejtélyek vannak mindenfelé...
Vegyes formákban...
(3 soros vers)
Él-e, van-e nekem közönyöm,
És ehhez nekem van-e közöm?
Nem tudom! Keresem, esküszöm.
*
Az idő elgondolkoztató...
(Vers)
Nézem, hogy absztraktokat fest a fránya idő,
De nem tudom megfejteni, hogy ez meg minő?
Az esti alkonyatban is formákat rajzol,
Az éjszakai vaksötétben sem araszol...
*
Zúzmara
Fekszik fenyőkön,
Téli hajnal lehelte.
Sötétség van felhőkön,
Szánkós... ráköszön.
A karácsony estéről...
Kutyaugatás...
Száncsengő is hallatszik...
Szentesti séta.
Hová tűnt a szeretet,
Egész évben hol lehet?
"Így jár, aki válogat"
Alkonyodik és
Bátrabbá lesz a sötét.
Éjjel oly` fagyos.
Napok óta nem eszek,
Számba csak vizet veszek.
Az életről
Te nem érzed, amit én érzek, vagy tán` érezhetnék?
Hidegen velem mindig egyedül ezt éreztették.
Nem látod te azt, amit én látok az éjszakákban?
Szerelmet vizionálok magamnak magányomban...
A tavaszról
Kopár faágak
Közt botladozik a szél.
Ágon vastag jég.
Szállj tova téli álom,
Mikor tavaszra vágyom.