Természet
Kiemelt természetről szóló versek:
Szép ruhájából, mi megmaradt
reggel csendesen levetette,
itt áll most tépetten, kifosztva,
s fázósan megremeg a teste.
Kíntól gyötört földi létbe ásott,
szamóca ízű álmot sző a nyár....
...ahogy futott a nyár felém,
madár dalolt az ág hegyén.
Hópaplan alatt menekül a tél,
jeges karja torkot fojtogat,
kandikáló hóvirág kelyhe acél,
szél tépi a sziromcsontokat.
homok-
figurákat borzol a szél
majd recsegve szétomlasztja
a tavakra fagylaltot kanalaz
s míg a massza dermed
jégcsapokon citeráz
- szilaj szimfónia -...
felsepri a várost az este
átgurul a hold a láthatáron
a játszótéren megdermed a hinta
csillagok gyúlnak a fákon...
Az ég ősrégi, szürke sziklatömb,
agyonnyom minden élőt s holtakat,
háztetőkre, a kopár fákra döng,
s vak víz fölött a hídra rászakad.
Kilép a köd a barna fák közül,
s a kertre szürke rongyokat dobál.
Bokrok tövében ázott fűre ül
a pillanatra süppedő homály.
Csak pár percnyi fényfoszlányok játéka
lopott széljátékok rezegtetett bája
e megpihenő sziromlázas ősz
mi utolsó virágait kibontva - győz
homokszemeken
fénylő narancs-alkonyat
illata oszlik
szirmok tövén könny-ékszer...