Társadalom
Kiemelt társadalomról szóló versek:
Májusi fényben
fürdik a város
sok kusza álmos
hajnali ház,
ódon a vár és
ódon a templom,
félezer évnél
többre vigyáz.
Mállok a széllel, mennyire félek,
csillagom ébreszt, alkonya fáj.
Nélküled élek most a sötétben,
visszaidézem hangulatát.
Zászlóinkat már régen nem repítik,
nem fújják szép "fényes szelek"...
Hová lettek a mindent vállaló,
"munkára, harcra kész" kemény kezek?
Vonyító farkasod a mozdulatlan múlt,
benne béklyó feszül sebes kezedre.
Válladon vonszolod ezeréves batyud,
tompultan kapaszkodsz sötét ketrecedbe.
Hazám neve:
Magyarország!
Várhatsz rám kincsekkel,
csábíthatsz fényeddel...
"Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,"
éjjel ért az alföldi rónaságba,
és itt maradt velem.
Ha el kell mennem,
úgy menjek el,
ahogy eddig senki más.
Bőröm alól újjászületve
ásson el a nagyvilág.
A sorjázott kockaköveket még koptatom,
míg őseim szelleme elkísér utamon -
félszegen állok az ódon paloták előtt,
melyeket salétrom bont, és repkény körbenőtt.
Hol vannak a márciusi ifjak?
Mára meggörnyedt hátú emlékek csupán.
Húsz éve új szelek fújnak - mondják -
elfeledett eszme siratja egyfiát.