Társadalom
Kiemelt társadalomról szóló versek:
Májusi fényben
fürdik a város
sok kusza álmos
hajnali ház,
ódon a vár és
ódon a templom,
félezer évnél
többre vigyáz.
Mállok a széllel, mennyire félek,
csillagom ébreszt, alkonya fáj.
Nélküled élek most a sötétben,
visszaidézem hangulatát.
Zászlóinkat már régen nem repítik,
nem fújják szép "fényes szelek"...
Hová lettek a mindent vállaló,
"munkára, harcra kész" kemény kezek?
Vonyító farkasod a mozdulatlan múlt,
benne béklyó feszül sebes kezedre.
Válladon vonszolod ezeréves batyud,
tompultan kapaszkodsz sötét ketrecedbe.
Hazám neve:
Magyarország!
Várhatsz rám kincsekkel,
csábíthatsz fényeddel...
"Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,"
éjjel ért az alföldi rónaságba,
és itt maradt velem.
A sorjázott kockaköveket még koptatom,
míg őseim szelleme elkísér utamon -
félszegen állok az ódon paloták előtt,
melyeket salétrom bont, és repkény körbenőtt.
Ha el kell mennem,
úgy menjek el,
ahogy eddig senki más.
Bőröm alól újjászületve
ásson el a nagyvilág.
Hol vannak a márciusi ifjak?
Mára meggörnyedt hátú emlékek csupán.
Húsz éve új szelek fújnak - mondják -
elfeledett eszme siratja egyfiát.