Filozófia
Kiemelt filozófiai versek:
"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Még a torkom is félrenyelne,
Ha lennék a "Többi" átlaga...
Isteni sóhajból
fakadó lételem
ég-puha méhében
fogan a végtelen.
Hitemet holdtölteni
kinn felejtem az éjben
nem vagyok tudós csak meg nem értett művész
nem erős oldalam hallgatás és tűrés
másképp értelmezem világ rejtett titkát
sokan nem is tudják az én szemem mit lát
hiába írom le mi is a nagy gondom
amiért dühösek figyelj most elmondom
Van az úgy, hogy néha
a mosoly is fáj az arcunk szegletén,
van az úgy, hogy az ember
lelkét mocsokba tiporja egy kretén.
Van az úgy, hogy meginog a lélek,
és világgá ordítaná, hogy: Látod?
Magamra hagyottan sem félek!
Tavasz, be ne csapj!
Tükröm eltörte már az idő,
honnan tudnám hát, ki vagyok?
Fénylik az ég, én is ragyogok,
jaj, ki vagyok?
A vágyak már elhevertek.
Tóban úszik a tükörkép,
néhány gally tűnik levertnek,
az árnyék is csönd-füvön lép
...csak azért, mert újabb hajnalt köszönt énekük.
Hiába fogtok be fület és szemet, mi lát,
sötét-némaság nem lesz alaptermészetük.
Két fiam felnőtt. Körülöttem
néhány száz vers: ennyi egy élet.
Uram! Nekem nem adtál úti pénzt,
hogy miből kezdjek, miből éljek.
Már minden volt, öröm és fájdalom,
könnyek között egy kevés szerelem,
napfényben mennyi csalfa csillogás,
és mély, sötéten elnyelő verem!