Élet

Kiemelt életről szóló versek:

Pődör György

Visszatérés az üres szülői házba

Kopott kredenc, üres szenesvödör:
a feledés rozsdaként szöszmötöl.
Lyukas lavór csupán az emlékezés,
megkezdett kenyérben felejtett kés.

Tovább...

M. Laurens

Költőnek lenni

Oly korban írom meddő soraim,
Mikor nehéz már költőnek lenni,
Mert a mosoly eltűnt az arcokról,
És nincs ok többé már énekelni.

Tovább...

Végh Attila dr.

Ecsetvonás

Ecsetvonás. Csak ennyi voltam én.
Kevés a szó, mi bennem épp alél.
Nem értem Őt, ha átadott nekem,
miért veszejt a csonka életem.

Tovább...

Kormányos Sándor

Nem hallom

Az emlék ma már nem könnytelen
siratja régi mámor,
mint aszályos nyarak lábnyomát
frissítő furcsa zápor.

Tovább...

153157

Pődör György

Elhagyott írásjelek

Hitemet holdtölteni
kinn felejtem az éjben

Tovább...

Pődör György

Változatlan pillanatképek

Már rühelli magát a szakadt plakát,
a szirénhang és a mosoly csak álca,
amíg kiveri szemünk vakablakát,
s érzelmeinkre rákerül a bárca.

Tovább...

Lukács Levente

Tékozlók

Csak hús a hússal, vér a vérrel,
terített asztalnál ebédel
a test, a bárgyú, az ostoba.
A lélek marad csak mostoha,
éhező mindkettőnk térfelén.
A lélek marad csak vérszegény.

Tovább...

131175

Rozsnyói Ferenc

Antracit éjjelek

Halhatatlan balzsammal bekent
Szundító antracit éjjelek,
Aszfaltozott vértben fekszenek
Fényért kuncsorgó szurkos kezek.

Tovább...

134164

Vaskó Ági

Csendes csodára várva

Szűz-fehér falakon
ólomszürke rajzok,
rettegés - a "mester"
néma csendben alkot.

Tovább...

Pődör György

Néhaságaim

Néha
úgy látom, hogy gyorsak felettem a felhők,
pedig még nem is voltam igazán felnőtt.
Máskor pohárként borul rám a kék égbolt,
s végigfolyik minden, ami velem rég volt.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ