|
Kategóriák
|
|  | | |
Szívszerelmem Szivárványszínű csillámporos éj
elszürkül, majd csillámlik a remény.
Mosolyában fénylik a lehetőség,
Fénylőn elillanó gyönyörűség.
Hangjával megrengette a csendet.
Valójában mikor ismerem meg?
Talán teljes mivoltában soha,
Perceimben számomra Ön csoda.
Este elsötétül az ég boltja,
királylányként megint álmodom.
Angyalkám a csillámport szétszórja
tűnődve, csendben. S mosolyát látom.
Ez örökkévalóság, vagy nem az?
Majd felébredek, de kevés vigasz
mit nyújt az ébredés, Ön tévedés.
Csak áll egymagában nincs cselekvés.
Nem fürödhetek meg tekintetében,
elmerülnék szemei szépségében.
Elszürkül, majd csillámlik a remény,
Szivárványszínű csillámporos éj.
| | | Vági Katalin
Ez a vers a szerző megjelölésével non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
Tetszik a vers? Oszd meg az iWiWen!
Oszd meg a Facebookon!
|
| |  |
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?) |
Ezt a verset 2008. május 15. óta 490 alkalommal nézték meg. |
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak

|