GyIK | Regisztráció | Belépés

Előző vers a szerzőtől

Következő vers a szerzőtől

2 évvel ezelőtt... Zokogva ébredtem. Így még sohase. Magzati pózba görnyedve eszméltem Fel másik valóságból erre a világra, A gyűrött lepedőt markolászva Ökölbe szorított kézzel. Álmodtam megint. Gyermekkorom Otthonába, másfél szobás paneljába, Oda repültem vissza el, Ott jártam újra nővéremmel És édes jó anyámmal. Csípős ostorként csattantak szavai, Nem volt a beszéde meleg és anyai, Nem is értettem, miért bánik így velem, Miért oly hideg most és miért oly idegen, Mint ha nem is fia lettem volna, hanem csak valaki. Elkeseredve futottam A másik szobába át, csalódottan, Értetlenül állva a dolgok előtt -Hisz minden szép volt még tegnapelőtt - Vetettem magam bele az ágyba. Fájdalmam fájdalmat szült benne -Az anyai szív nem erre lett teremtve -, Odajött mellém és leült az ágyra, Halkan elmondta a titkát, bár ha Üvöltött volna helyette velem, Az sem fájt volna jobban, Mint ez a pár mondat, amit hallottam Tőle, mi szétzúzta lelkemet -A szavak is ölnek ám, nem csak a fegyverek -, Nincs sok időm hátra fiam, mert rákom van... A fájdalom útja ez: a fültől az agyba, Onnan le a szívbe, jó mélyre, hadd marja, Jön vissza a torokhoz, szorítja keményen, És visszatér az agyhoz, hogy nincsen már reményed, Majd végén a könnyek ajtaját szélesre tárja. Zokogva ébredtem. Így még sohase. Magzati pózba görnyedve eszméltem Fel másik valóságból erre a világra, A gyűrött lepedőt markolászva Ökölbe szorított kézzel. Két év is elmúlt. Közben megnyugodtam, Álmom ellenére szerencsére anyám jól van, Bár csontjait idős korára kikezdte az élet, Mindent megtesz mit kívánok, amit csak kérek, Nyugdíjasként éldegélnek ketten az apámmal. De a holló az ablakon zörget a csőrével, Baljós híreket közölt egyetlen nővérem, Anyámnak a tüdején találtak egy foltot, Két hét múlvára kapott időpontot: Mennie kell neki kórházba CT-re. A múlt ködéből az álmom felsejlett, Valami már megint szorítja szívemet, Gyűlnek a keselyűk, most nincsen hátraarc, Lehet, hogy nemsokára kezdődik a harc, Addig viszont megérzéseimet űzöm el szüntelen
	Gajdó Zoltán Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével: Gajdó Zoltán: 2 évvel ezelőtt...<br /><br />Zokogva ébredtem. Így még sohase. <br />Magzati pózba görnyedve eszméltem <br />Fel másik valóságból erre a világra, <br />A gyűrött lepedőt markolászva <br />Ökölbe szorított kézzel. <br /> <br />Álmodtam megint. Gyermekkorom <br />Otthonába, másfél szobás paneljába, <br />Oda repültem vissza el, <br />Ott jártam újra nővéremmel <br />És édes jó anyámmal. <br /> <br />Csípős ostorként csattantak szavai, <br />Nem volt a beszéde meleg és anyai, <br />Nem is értettem, miért bánik így velem, <br />Miért oly hideg most és miért oly idegen, <br />Mint ha nem is fia lettem volna, hanem csak valaki. <br /> <br />Elkeseredve futottam <br />A másik szobába át, csalódottan, <br />Értetlenül állva a dolgok előtt <br />-Hisz minden szép volt még tegnapelőtt - <br />Vetettem magam bele az ágyba. <br /> <br />Fájdalmam fájdalmat szült benne <br />-Az anyai szív nem erre lett teremtve -, <br />Odajött mellém és leült az ágyra, <br />Halkan elmondta a titkát, bár ha <br />Üvöltött volna helyette velem, <br /> <br />Az sem fájt volna jobban, <br />Mint ez a pár mondat, amit hallottam <br />Tőle, mi szétzúzta lelkemet <br />-A szavak is ölnek ám, nem csak a fegyverek -, <br />Nincs sok időm hátra fiam, mert rákom van... <br /> <br />A fájdalom útja ez: a fültől az agyba, <br />Onnan le a szívbe, jó mélyre, hadd marja, <br />Jön vissza a torokhoz, szorítja keményen, <br />És visszatér az agyhoz, hogy nincsen már reményed, <br />Majd végén a könnyek ajtaját szélesre tárja. <br /> <br />Zokogva ébredtem. Így még sohase. <br />Magzati pózba görnyedve eszméltem <br />Fel másik valóságból erre a világra, <br />A gyűrött lepedőt markolászva <br />Ökölbe szorított kézzel. <br /> <br />Két év is elmúlt. Közben megnyugodtam, <br />Álmom ellenére szerencsére anyám jól van, <br />Bár csontjait idős korára kikezdte az élet, <br />Mindent megtesz mit kívánok, amit csak kérek, <br />Nyugdíjasként éldegélnek ketten az apámmal. <br /> <br />De a holló az ablakon zörget a csőrével, <br />Baljós híreket közölt egyetlen nővérem, <br />Anyámnak a tüdején találtak egy foltot, <br />Két hét múlvára kapott időpontot: <br />Mennie kell neki kórházba CT-re. <br /> <br />A múlt ködéből az álmom felsejlett, <br />Valami már megint szorítja szívemet, <br />Gyűlnek a keselyűk, most nincsen hátraarc, <br />Lehet, hogy nemsokára kezdődik a harc, <br />Addig viszont megérzéseimet űzöm el szüntelen<br /><br /><i>Forrás: <a href="http://www.poet.hu" target="_blank">Poet.hu - versek</a></i> Tetszik a vers? Oszd meg az iWiWen! Oszd meg a Facebookon!	0
Anya Fájdalom

Beküldte: doremi

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

irenke	2010-01-04 21:27:21
Zoltán kedves,nagyon megrázó a versed! Szivből kivánom az egészséget,és hogy Anyukád még sokáig szerethesd!

Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?)

Ezt a verset 2010. január 4. óta 156 alkalommal nézték meg.