Előző vers a szerzőtől

Következő vers a szerzőtől

Egy reggel felébredsz, és én már nem leszek ott... Egy reggel felébredsz, és én már nem leszek ott, Csak az emlékek, a képek, s a mozdulatok, És a fej újra lejátssza, s a hangulatot Visszaadja néha tán, de azok az illatok Elmennek, csak a gesztusok Ugranak be néha még, és a pillanatok Törik meg a csendet, amit majd otthagyok... Van, mi vibrálóan fáj, és van, ami hevesen, És van mi szaggat belül, és van, ami sebesen, De bántóan vágtat át végig a testeden, Néha szinte holt vagy és néha még eleven, De nézel magad elé, bambulsz oly mereven, Hogy nem érzed az időt, mivel lábujjhegyen Oson el melletted, hogy terhedre ne legyen... Egy este lefekszel, és én megjövök újra, S leheletnyi csókot adok félig rád hajolva, Megérzed talán? Mert ahogy elfordulsz jobbra, Mosoly rajzolódik ki selymes arcodra. Mintha nem is lett volna az a csúnya volna, Úgy nézlek majd téged belül ellágyulva, S megvárom a reggelt - hogy elmenjek újra...
	Gajdó Zoltán Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével: Gajdó Zoltán: Egy reggel felébredsz, és én már nem leszek ott...<br /><br />Egy reggel felébredsz, és én már nem leszek ott, <br />Csak az emlékek, a képek, s a mozdulatok, <br />És a fej újra lejátssza, s a hangulatot <br />Visszaadja néha tán, de azok az illatok <br />Elmennek, csak a gesztusok <br />Ugranak be néha még, és a pillanatok <br />Törik meg a csendet, amit majd otthagyok... <br /> <br />Van, mi vibrálóan fáj, és van, ami hevesen, <br />És van mi szaggat belül, és van, ami sebesen, <br />De bántóan vágtat át végig a testeden, <br />Néha szinte holt vagy és néha még eleven, <br />De nézel magad elé, bambulsz oly mereven, <br />Hogy nem érzed az időt, mivel lábujjhegyen <br />Oson el melletted, hogy terhedre ne legyen... <br /> <br />Egy este lefekszel, és én megjövök újra, <br />S leheletnyi csókot adok félig rád hajolva, <br />Megérzed talán? Mert ahogy elfordulsz jobbra, <br />Mosoly rajzolódik ki selymes arcodra. <br />Mintha nem is lett volna az a csúnya volna, <br />Úgy nézlek majd téged belül ellágyulva, <br />S megvárom a reggelt - hogy elmenjek újra... <br /><br /><i>Forrás: <a href="http://www.poet.hu/Szerelem/" target="_blank">Szerelmes versek</a></i> Tetszik a vers? Oszd meg az iWiWen! Oszd meg a Facebookon!	1
Szerelem Szakítás

Beküldte: doremi

doremi	2010-01-01 13:23:32
Köszönöm Hannah...
Törölt felhasználó	2010-01-01 10:20:52
Fájdalmas... De nagyon szép:)
doremi	2009-12-31 20:10:41
Köszönöm Kata a 3 ''sz'' jelzőt... Szép, szomorú, szaggató... Megfogtad a versem lényegét... :-)-:
1970	2009-12-31 16:51:42
Lehet azt mondani,hogy szép?Hisz szomorú és szaggató...Nekem nagyon szép vers!Gratulálok Zoli! Szeretettel:Kata
doremi	2009-12-31 16:36:45
Köszönöm.
kistili.	2009-12-31 16:09:26
Tetszett!

Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?)

Kedvencnek jelölték:

1970

Ezt a verset 2009. december 31. óta 323 alkalommal nézték meg.