Poet • VersekPoet • Versek
Főoldal » Vers
Kategóriák

Előző vers a szerzőtől Következő vers a szerzőtől
Szüleimhez
Nem is tudom, hogyan köszönhetném meg!
Mellettem voltatok, s fogtátok kezem!
Óvtatok, védtetek, mint egy gyermeket,
Bár nem kértem, de kaptam egy életet!

Húsz évnyi kitartás, sok küzdelem.
Felneveltetek, s neveltek engem.
Lányt fegyelmezni nem könnyű, megértem,
De ti megbocsájtjátok minden vétkem!

Érzem, követtem már el sok baklövést.
El kellett viselnetek tőlem sok sértést,
De megoldottunk mindent együtt, közösen,
Hisz tudom, bonyolult a természetem.

Még tévedek nem egyszer az életben,
Ti akkor is ott lesztek csakis velem.
Tanácsotok nem egyszerű elfogadnom.
Jó hogy van egy ilyen, egy igazi családom!
 Vági Katalin

Ez a vers a szerző megjelölésével non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:

Tetszik a vers?
Oszd meg az iWiWen!
Oszd meg a Facebookon!
3
Beküldte: vagikatalin


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!


Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?)
Kedvencnek jelölték:
crazyme, Csipiszerka, nicole1980
Ezt a verset 2008. február 1. óta 1175 alkalommal nézték meg.

Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak





Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Felhasználási feltételek | Médiaajánlat | Impresszum