|
Kategóriák
|
|  | | |
Minden fáj (Mondd) Kalapál, zakatol a szívem, mikor rád gondolok.
Nélküled nem ragyognak a csillagok, szomorú vagyok.
Elejétől fogva nem értesz meg. Hát felejtsük el!
Bár őszinte szerelmem, az enyém soha nem leszel.
Már éppen eleget vártam, elvakítasz teljesen.
Elmondtam érzésem, de te eldobtad azt kedvesem.
Lehet, hogy én hibáztam.
Mondd meg, mert sajnos nem tudom.
Valahányszor látlak
téged, az igazi fájdalom.
Lelkem mélyén még mindig őszintén őrzöm a reményt.
Mondd, hogy ami el sem kezdődött, az véget sem ért!
Elhagyni téged boldogtalanság lenne, szenvedés.
Őrülten pezseg a vérem, ez mindennél szebb érzés.
Most minden fáj, teljesen össze vagyok zavarodva.
Ha vissza tudnám fordítani az időt, elfutnék oda,
Ahol egyedül lennék, előled elrejtőzhetnék.
A valóság viszont visszatér.
Nélküled hogyan élhetnék?
| | | Vági Katalin
Ez a vers a szerző megjelölésével non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
Tetszik a vers? Oszd meg az iWiWen!
Oszd meg a Facebookon!
|
| |  |
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
|
j.orsi
|
2007-12-18 01:08:59
|
Nagyon tetszik ez a versed! Érdekes volt olvasni...mintha csak rólam szólna! Köszönöm! Solya
|
Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?) |
Ezt a verset 2008. február 1. óta 268 alkalommal nézték meg. |
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak

|