Előző vers a szerzőtől

Következő vers a szerzőtől

Egy feledhetetlen barátnőhöz: Vicához Csak egy év volt, mit együtt töltöttünk, elszállt, mint röpke pillanat. Az a rengeteg levél, mit egymásnak írtunk, biztosan megmarad. Rengeteget beszélgettünk, együtt sírtunk és nevettünk a múlt tanév alatt. Egymás baját, örömét teljességgel átéltük, s segítettünk, ha úgy akadt. S most újra könnyeket ejtek, nem a boldogság, hanem a fájdalom miatt. Nem tudom leírni, hogy mit érzek igazán, nem találom a szavakat. Örökkön-örökké emlékezni fogok rád, nem felejtelek soha. A szívem mélyén majd mindig ott él mosolyod: Drága tündérem: Vica!
	Vági Katalin Ez a vers a szerző megjelölésével non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével: Vági Katalin: Egy feledhetetlen barátnőhöz: Vicához<br /><br />Csak egy év volt, mit együtt töltöttünk, <br />elszállt, mint röpke pillanat. <br />Az a rengeteg levél, mit egymásnak írtunk, <br />biztosan megmarad. <br />Rengeteget beszélgettünk, <br />együtt sírtunk és nevettünk <br />a múlt tanév alatt. <br />Egymás baját, örömét teljességgel átéltük, <br />s segítettünk, ha úgy akadt. <br /> <br />S most újra könnyeket ejtek, <br />nem a boldogság, hanem a fájdalom miatt. <br />Nem tudom leírni, hogy mit érzek igazán, <br />nem találom a szavakat. <br />Örökkön-örökké emlékezni fogok rád, <br />nem felejtelek soha. <br />A szívem mélyén majd mindig ott él mosolyod: <br />Drága tündérem: Vica! Tetszik a vers? Oszd meg az iWiWen! Oszd meg a Facebookon!	4
Barátság

Beküldte: vagikatalin

Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?)

Kedvencnek jelölték:

125, MONA21, nikszyke, szage

Ezt a verset 2008. február 1. óta 763 alkalommal nézték meg.