Szerző
Kolev András

Kolev András

Életkor: 50 év
Népszerűség: 141 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 124 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. március 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (38)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Kolev András

Szobák

Szobámba gyakran engedem a csendet,
kizártam minden zörgő ablakot.
Zaj nem kopogtat, lárma rég nem csenget,
s falára vésett hangot hallgatok.

Odébb az utca minden sarka lüktet,
nem rest a város űzni látszatot.
Szemet vakítva fénylik számos üzlet,
sokaknak ünnep, hogy már jártak ott.

Másokra túl bő apjuk volt kabátja,
s kit egykor anyja élni ringatott,
bölcsőnyi álmát kábulatra váltja,
így lesz belőle lélegző halott.

Magában bízva holdat gyújt az ember,
kezétől lángol csillagok sora.
Nagy házat épít végtelen terekkel,
amelyben végül nem lesz majd szoba.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 clarekri2017. március 27. 13:30

Mélyebb ez a vers annál, hogy csak egyszer olvassuk el. Én többször is megtettem, és szívvel gratulálok: Klári

 kicsikincsem2017. március 25. 17:49

Szívvel gratulálok a remek vershez.
Icus

 kuruczjudit2017. március 24. 11:45

Elgondolkodtató.. Gratulálok!

 1111112017. március 22. 14:41

Komoly társadalomrajz és az üzenetén csak picit tompítanak csodálatos rímeid.Szívet hagyok szeretettel. Piroska

 Gmeindlmargitka2017. március 22. 09:34

Kedves András!
Egy újabb és nagyon elgondolkodtató bemutatása az életnek, ami annyiféle, ahány ember él.
Szívvel gratulálok!
Margó

 Osel2017. március 21. 23:12

Nagyon különleges kifejezésmód, gratulálok, szívvel!

 eskarita2017. március 21. 21:49

Gondolat és forma páratlan összhangban!! Szívvel.

 Pflugerfefi2017. március 21. 21:31

Remek, sőt kiváló!
Gratulálok szívvel. Feri.

 gypodor2017. március 21. 21:27

Elgondolkodtató vers....
Szívvel
Gyuri

 lejkoolga2017. március 21. 20:39

Itt is remekeltél, kedves András!
Szeretettel hagyok szívet: Olgi

 stapi2017. március 21. 20:09

A globalizáció rémületes képét látom a zárásban... (Bocsánat, hogy visszajöttem.)

 rojamsomat2017. március 21. 17:35

Tökéletes, fantaszta remek vers, mint mindig kedves András!
Szeretettel,,,Szívvel,,,Tamás

 Kicsikinga2017. március 21. 16:45

Igen!
Ugye, nem baj, ha nem mondok többet, mert tudom, hogy mesterien írsz!

 noheb2017. március 21. 15:29

Gratulálok, remek alkotás!!!
Marika

 babucsikp2017. március 21. 15:23

Kedvenceim:

''Kit egykor anyja élni ringatott,
bölcsőnyi álmát kábulatra váltja,
s lesz belőle lélegző halott.'' (Az így-et s-re cseréltem - szerintem jobb így -, bocs. :)

''Nagy házat épít végtelen terekkel,
amelyben végül nem lesz majd szoba.''

Súlyos, jogos jóslat: fogynak a valódi otthonok: a megbízható, védőn melengető, ember-léptékű szobák.

 azi-gazi-em2017. március 21. 13:56

Bár maga a kiinduló téma is érdekes, ami engem a leginkább megfogott versedben az a képeid különlegessége volt. Hitelesek, erősek, egyediek és hangulat keltőek. Nagyon jó vers.

 melinda19792017. március 21. 13:16

Bámulatos.
És ebben az egy szóban benne van minden! :)
Szívem is marad !

 Springfoot2017. március 21. 10:46

(17) Ilyen az élet... vagy legalábbis egy perspektívája. Remek a vers. Grat.! :)

 ereri2017. március 21. 10:44

Ha ilyen szépségek áradnak belőled, kérlek még gyakrabban engedd be szobádba a csendet! örülök hogy figyellek, szeretettel: E. E.

 FaDRe2017. március 21. 10:00

Kiváló verset írtál András!
Szívből gratulálok, FaDRe

 Motta2017. március 21. 09:32

Szomorú kilátások egy szép versben.
szivvel olvastalak
Motta

 stapi2017. március 21. 08:40

Nagyon jó, kedves András. Remekül írsz!

 AkarkiGyula2017. március 21. 07:20

Tetszik.
ü.akarki.

 csumpi2017. március 21. 05:34

András! ez mint egy csillogó ékszer , úgy ragyog minden sora. Egyedi de mégis sok sok között felismerhető vagy! Gratulálok!

 jade10232017. március 21. 05:04

Kedves András!
Nagyszerű,elgondolkodtató versedhez szívvel gratulálok!
Margit

 amalina2017. március 20. 23:18

Érdekes, különös versedhez szívvel gratulálok!:
éva

 angel142017. március 20. 22:02

Elgondolkodtató.,s egyben remek versednél szívet hagyok. Köszönöm hogy olvashattam! Üdv: Gaby

 editmoravetz2017. március 20. 21:55

Kedves András!

Úgy érzem, ehhez a versedhez holnap még visszatérek - de most szívemet itt hagyom - gratulálva: Edit /6./

 kincseshaz2017. március 20. 21:52

Nagyon különös hangulatú vers. Tetszik! Szívet hagyok nálad. L.Papp

 Eleonora2017. március 20. 21:46

Bizony, bizony, nagy a világ, óriási, s ragyognak ezer csillagok, de:
''Szobámba gyakran engedem a csendet,
kizártam minden zörgő ablakot.''

Nagyon elgondolkodtató vers, szívvel
Nóra

 fernst692017. március 20. 21:36

Szeretem vers...gondolkodtató.... a végéről nekem elsőre egy hivalkodó márványkripta képe ugrott be, amit egy temetői utam során láttam.... grat Feri

 tiki-taka2017. március 20. 21:34

Szívvel olvastam kissé szomorkásra írt versedet.Figyelőmbe raktalak ,hogy a verseid vidámabb oldalát is megismerhessem.!Irénke

 Merluccius2017. március 20. 21:30

Milyen különös képek! Érdekes versed tetszik! M.

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ