Szerző

Rony

Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 39 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. március 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Rony

Neked

Ki

Néz rám haraggal, de érzését nem fedi fel.
Fáradt tulipánszáját szó nem hagyja el.
Ha mégis, hát oly rövidre zárja.
Nem szalad messzire szája.
Ám a lakat, mely ott ül, a lelkét is zárja.

Csak nézek rá én is könyörgőn, hátha...
Megnyílik egyszer lelkének virágja.
De nem. Tudom jól... hiába.
Szemét is könnyréteg fedi.
Tekintetével ám hazug, leplezi.

Hogy is mondhatnék rá bármi rosszat,
Záporként minden szó visszaszórna,
Mert hisz szívemnek oly kedves.
De nem érti, elfordul, megsebez.
Nem épít. Elengedte rég a kezed...

Hogy is mondhatnám el, hogy gyermekként
Borulnék még karjaidba sebezhetőn, gyöngén,
Újra csak várnám, hogy átkarolj, mint rég,
Másodpercek alatt érne véget a rémálom,
S mint üde reggelen, ideje volna odébb állnom.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 Rony18(szerző)2017. március 27. 20:07

Köszönöm a kommenteket. :)

 1Motta2017. március 20. 19:25

Szomorú, szép versedet szivvel olvastam
Motta

 1stapi2017. március 20. 17:50

Jó.

 1maxika2017. március 20. 16:58

Küldök ''Neked''
egy szívet!
Albert

 1feri572017. március 20. 16:38

Kissé szomorkás versed remek.
Feri

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ