Szerző

Fórizs Krisztián

Életkor: 23 év
Népszerűség: 16 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 60 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. március 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Fórizs Krisztián

Az utolsó IX

Bennem minden arcomról legördülő
elveszett valahol azon az úton.
Ahol találkozhattunk volna,
de ez amolyan be nem teljesülő,
holott kívánom, hogy hamar elmúljon,
hiszen akkor hamarabb átkarolna.
Bár szívem ócska s zendülő,
mégsem rágódhatunk a múlton,
hiszen akkor újra kirabolna.
Tudom, hogy egyszer majd mellettem ül Ő
egy versben, ahol épp nyugovóra tér hangsúlyom,
mert érzem, hogy a szívem csakis ott kóborolna.

Addig is várok majd valahol valakire,
csak ne sétálj a bal pitvaromba,
ha összekenlek se leszek tisztább.
Félre ne értsd, nem számítok semmire,
jól érzem magam romokban,
a fekete szívemtől meg nem leszek rondább.
Azért hiányozni fogsz valamennyire,
ezért csempésztelek a sorokba,
azonban maradjunk így távol, inkább
Tisztelettel az évek sebesültjeire,
fittyet hányva azokra az ócska okokra,
habár búcsúzni jöttem - de megyek tovább.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 Callypso2017. március 15. 12:49

Csodálatos költemény, több csúcspont is van benne! Szomorúsága ellenére nagyon jó volt olvasni!
Örömmel látogattam hozzád és remek versedhez sok szeretettel gratulálok! (:

 Merluccius2017. március 12. 21:13

Nagyszerű lett és rejtéjes! M.

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ