Szerző
Vers

A verset eddig 59 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Domcsek László

A kis párduc, aki színes akart lenni

Sűrű lombkorona fedi az erdőt,
A csillogó Nap ezen át alig tör.
Félhomály uralja a felszín közelét,
Ki ide belép, jól nyissa ki a szemét!

Jól nyissa ki, mert itt van ám élet,
Növény, állat ezernyiféle,
Vörös, zöld, kék, szürke, fekete,
A majomnak virít a piros feneke.

Pompás orchideák sokféle színben,
Tarkabarka halak a folyók, tavak vizében,
Kígyók, békák, pettyes, sárga, csillogók,
Színkavalkád fogadja a látogatót.

Egy állat búsul csendben, szomorúan,
Egy fa ágán hever búskomoran,
Fekete párduckölyök ő, Kormos a neve.
Belevész a szürkeségbe, nem veszi észre őt senki sem.

Szürke kis egér ő, mondhatnánk viccesen,
Pajkos kis jószág, de nem játszik vele senki sem.
Tarkabarka állatkölykök közt ő elvész,
Nem virít rajta sem zöld, sem kék.

Bántja a dolog, nem tudja, mit tegyen,
Színes szeretne ő lenni, tesz is emígyen.
Valami ötlet, megoldás kellene,
Élénk színekkel biztos sok barátja lenne.

El is megy, nem rest, az erdei festőhöz,
Nyuszi komához, a híres Jenőhöz.
Megfest ő mindent, amit csak rendelnek,
Fákat zöldre, vizet kékre bekenne.

Kormos barátom, köszöntelek nálam,
Gyere beljebb s nézz körül bátran!
Minden polcon festék festék hátán.
Mit szeretnél? Színesnek lenni tán?

Jaj, mester! Segíts! Segíts rajtam!
Ezt a fekete színt tüntesd el rólam!
Színezz át kékre, zöldre, vörösre,
Hadd halljam az erdőben: de szép állat lett belőle!

Nekilát a nyúl, festi a párducot,
Színes lett ő, szinte kivirágzott.
Vidáman távozott, irány a többi kölyök,
Vegyék észre őt a sötét fák között.

Csodálkozott is mindenki, hogyne tette volna,
Fekete párduc színes bundában illene inkább cirkuszba.
De Kormosnak tetszett az új külső,
A zöld alsó s a hupikék felső.

De az erdőre sötét fellegek borultak,
Eleredt a zápor, villámok nyilallottak,
Esőfüggöny áztatta az erdei népséget,
Lemosva Kormosról a vöröset s a kékséget.

Mire elállt az eső és kisütött a nap,
Újra fekete színe volt a kis párducnak.
Vigasztalhatatlan volt, a többiek nevettek,
Nem lett jó vége a szuper ötletnek.

De fel nem adom, gondolta Kormos,
Színes akart lenni a kis hóbortos.
Meg is van az új ötletem, hurrá!
Színes ruhákat aggatok rám!

Alig telt el több pár óránál,
Párducunk már ott is volt az erdei szabónál.
Varrjál nekem színes ruhát! Adta ki a parancsot.
Lássanak rajtam zöldalmát, szilvát, narancsot!

Folyt is a munka, ment a varrás,
Tarkabarka színeket öltött a ruhán a virág.
Pepita hacuka, kék-zöld kabátka,
Igazi szivárvány lett a kis állatka.

Ismét büszke s boldog volt szegényke,
Nála tarkább egyén nem volt e vidéken.
Mindenki látta s látni akarta,
Ő elégedett volt s a fejét vakarta.

Futóversenyt hirdettek az erdei állatok,
Rajthoz állt ott, aki élt s mozgott.
Eldördült a pisztoly, startolt a mezőny,
Kormos az új ruhában ott futott legelöl.

Kis fekete párducunknak gyors lábai voltak,
De az idegen ruhában egymásba botlottak.
Mancs, láb, láb, mancs összevisszaságban,
Csetlett-botlott és nagyot bukott a bő gatyában.

Kormos színes öltözéke szakadtan, sárosan
Csüngött rajta, mint kolbász a kamrában.
Ismét nevettek, vihogtak őrajta,
Rongyait mérgesen a tűzbe dobatta.

Kétségbeesetten gubbasztott egy nagy fa alatt,
Sikoltozás törte meg az erdei csendfalat.
Menekült minden állat, apró s nagyobb,
Egy vérszomjas ragadozó lakomára vágyott.

Mindenkit üldözött, akit csak látott,
Hisz színesben látta ő a mai étlapot.
De a kis fekete párduc kölyök nem volt céltábla,
A sötét homályban elrejtőzött, színének hála.

A támadó üres gyomorral, éhesen távozott,
Az erdő létszámában hiány nem mutatkozott,
Kiállt a bölcs s igazságos medve,
Most minden állatnak őrajta legyen a figyelme.

Külön szólította a kis Kormost,
Nagyon figyeljen rá, mit mond ő most.
Tanulja meg most végre egy életre,
Fekete színe nem hátrány, hisz életét megmentette.

Így született, a természet adta őnéki,
Éljen vele boldogan s tanulja meg elviselni.
Mindennek megvan az oka s előnye,
Csak észre kell venni és nem csalódik benne!

Felnyílt a szeme a kis párducnak,
Bátran viselte ezentúl bundáját és mutogatta.
Szép selymes, fekete, csillogó színével
Legszebb állat lett ő az erdő sűrűjében!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 kokakoma2017. január 13. 17:49

Gratulálok remek verset írtál, nagyon jól összeszedted a témát,nagyon jók, csengenek a rímek.,és még tanulságos is. Szívvel olvastalak. Élveztem a versed. János

 Abraks_Anna2017. január 13. 16:22

Nagyon aranyos mese- örömmel olvastam! Szeretettel gratulálok! Figyelőmbe veszlek! Adri

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ