Szerző
Tiszai P Imre

Tiszai P Imre

Életkor: 116 év
Népszerűség: 158 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 109 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (15)

Tiszai P Imre

Partitura nélkül

Húrok

Sírnak, vagy csak a kéz remeg, és
rossz a hangolás, könnyek csak
a szemedben gyűlnek.

Andante frivolo

Kora tavasz ez, mikor már az almafákat
termőre metszik, kivéve a sorszélen megbúvó
vén egykét, minek már, fejszét vár,
ősi tisztaság uralja földeket,
a tél mosta törmelék az árokba bújt,

zöld gyepet terítek alád,
van ereje a napnak, felizgatsz,
és szeretem a föld illatát, a szél
zúgását hallgatni, az eget bámulni,
látni az égen a kerozin hagyta fehér
csíkokat - nekünk rajzolnak valamit,
majd ha éjszaka újraálmodjuk őket,
megfejtjük az enigmát,
most csak simítsd rám világunkat.

Imropria

Marj belém, harapj, roppanjak a fogad alatt,
mint a fák gyümölcse,
ne kérdezz, a szó csak gaz itt is, hazudik,
az ölelés nem, és igaz gyorsuló lélegzeted,
igaz a légszomjam - de szép halál lenne,
ne kottából játszunk, improvizáljunk,
a tegnapi eső eláztatta a partitúrát.

Forte

Ott a parton ódon rejtekben bújik egy
folyó, végek vidéke ez, elfogyó élet
kanyarog az iszap fölött, nekimegy
a hegynek - és veszít, érzem véred,
édes és sós, láttam ébredésed,
látom verítéked, várom a lángokat,
csoda bennük izzani,
hová tűnt büszkeséged most, mikor csak
egyre figyelsz elrejteni engem
önmagadban - helyemen.

Ultima volta

Megfeszül mellkasunk, mint a giccs-filmeken
a szélbe álló kisminkelt hős feszül a vásznon,
bár itt csak a füvet taroltuk le,
de majd kinő, mint ahogy már rügyeket hoznak
a fák, és méhek döngenek körbe minden nyíló
virágot, majd ajkadról habzsolom a mézet,
míg el nem telek veled,
vigyázz rám, könnyen elsodornak az őszi
vad szelek - de még tavasz van,
és most a hirtelen jött napsütésben
tested varázsol életet.

Vox

Lecsengett,
még valamit a szél dúdol, lehet
valami visszhang is támad bennünk,
de indulunk tovább - menetrend szerint.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 Secret322017. január 13. 12:49

Szívem szerint az egész verset idézném.
Annyira a Te versed ez.
A ''lecsengése is...Te vagy.
Szívből gratulálok.

 32017. január 13. 11:25

Nekem nagyon tetszik. Gratulálok versedhez, mely nagyszerűen sikerült. Ibolya

 m.falvay2017. január 12. 20:14

Szép , elteltem vele
Miki

 Zsuzsa03022017. január 12. 19:21

Szépen felépített, remek versedhez szívvel gratulálok! Zsuzsa

 Kicsikinga2017. január 12. 19:20

Remek vers!

 montor2017. január 12. 19:19

Szívvel gratulálok, nagyszerű a versed!
Eszter

 jade10232017. január 12. 15:43

Kedves Imre!
Gyönyörű,mesteri alkotásodhoz szívvel gratulálok!
Szeretettel:Margit

 m.agnes2017. január 12. 11:00

Ez költészet!
Gratulálok szeretettel, Ágnes

 Pflugerfefi2017. január 12. 10:48

Kedves Imre! Nagyon olvasni kell és megrágni, mert nem egyszerű képlet megfejteni mondandód!
Az én olvasatomban egy gyönyörű szeretkezés bontakozik ki , gratulálok! Szívet hagyok! Feri.

 berenyi.klara2017. január 12. 09:36

Nagyon tetszik a versed felépítése, a gyönyörű végigvitt hasonlatok. Szívvel gratulálok:Klári

 Merluccius2017. január 12. 09:25

Sokszorolvasandó, csupazene versed köszönöm! M.

 Merluccius2017. január 12. 09:23

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ