Szerző

Decsi Dániel

Életkor: 20 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 54 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Decsi Dániel

Királynő

Tündöklő fényétől elbujdokol az összes sámán,
S rózsák elszégyellik magukat vörös ajkai láttán.
Hol megjelenik, felragyog a Nap, s nevet a Hold,
Gyönyörűségén, tisztaságán nem eshet folt.

Hegytetőn indul a csermely, mely folyó lesz,
Majd zuhatagként omlik alá a szirthez.
Csillagokkal tömött égen van egy öv,
Mely csak kettőt, de legszebbeket összeköt.

Pisze vonulat alatt palota rubinkapuja,
De lehet akár zafír is, ha úgy akarja.
Ezüstök s aranyak is alig érdemesek rá,
Hogy ékesítsék a koronatartó párnáját.

Dombokra irigy a sok szőlővigyázó csősz,
Ám nem tudják, hogy rájuk nem fú az ősz
Szele. Ahogy a csodás országára sem feni fogát
A ketyegő szörny, ki mindenbe belemar s árt.

A két kecses fa, ha kell, a gyűrűt a kardra váltja,
Azzal csap, sújt, hasít a sötét erők alakjára.
Szoknya sem kusza, völgyekkel tarka virgácsot rejt,
Szerencse fia látja, háttérben tej- s vajfürdőt sejt.

2017. január

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 Sebi2017. január 23. 01:00

a végére kezdett jó lenni :(

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ