Szerző
Gyarmati Gábor

Gyarmati Gábor

Népszerűség: 90 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 120 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (16)

Gyarmati Gábor

Melankólia

Állok az utcán, az est szürkét szitál,
megpaskol az ősz, puncsol fogatlanul,
valahonnan élénk dzsessz heve zrikál,
utánad hajolok mozdulatlanul.

Sajgó emlékem, mint régi valóság
csorba szikéje, szívósan szabdalja
szívemet keresztül-kasul, szótlanul.

Nélküled az élet könnycsepp a földön,
elpárologni képtelen csendtócsa,
rám fakult az érettségiző öltöny,
őszül a hajam, ki tudja mióta?

Idősíkok útján eltévedt vándor,
- ha kérdeznéd, így is hívhatnám magam -
tányércsörgésre vágyó otthontalan.

Rácsos kaput csapkod a sietős szél,
holt faleveleket abajgat, zajog,
egyszer azt súgtad egy napfelkelténél,
tudd meg, mindörökké a tiéd vagyok!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 ODDS(szerző)2017. január 20. 12:49

Köszönöm WooDoo és Zoli, hogy benéztetek hozzám!

 voodoo2017. január 19. 18:21

@ODDS: Visszaolvastam az oldaladon Gábor. És az előbb elfelejtettem (el)köszönni...Szóval hello & hello. És elismerésem az alkotásaidért. Megérnének egy kötetet. Üdv: VooDoo

 voodoo2017. január 19. 18:16

@ODDS: Az utolsó 2 sor mindent visz, de mégis másik két sor jutott eszembe erről a versedről...

az a lényeges, mi lesz per pillanat,
a hazug jövőtől semmit sem kérek.

És igen, hazug ***va a jövő, a múlt pedig hűtlen jóbarát....

 church732017. január 13. 09:30

Nagyon mély vers! Örülök, hogy olvashattam! Üdv.: Zoli/Church

 ODDS(szerző)2017. január 11. 19:32

Gondolataitok nagy örömömre szolgálnak, mindenkinek köszönöm szépen a megtisztelő hozzászólását!

 lantgyorgyi32017. január 11. 19:16

Lenyűgöztél különleges emlékképekkel irt verseddel.
Tetszett!
POET Tisztelettel Györgyi

 kicsikincsem2017. január 11. 17:04

Különleges...

 berenyi.klara2017. január 11. 11:06

gyönyörű vers, szép szókinccsel

 Kicsikinga2017. január 11. 10:30

Csodálatosan írsz, már rég óta tudom, és élvezem a műveid adta élményt!

Most is lenyűgöztél!

''Nélküled az élet könnycsepp a földön,
elpárologni képtelen csendtócsa,''

 jusziko2017. január 11. 08:59

Szomorú, fázós vers. Nagyon kifejező!

 rojamsomat2017. január 11. 06:49

Már megint egy remek, kedves Gábor!
És micsoda szonett! Csoda!!!
Szívvel,,,,Tamás

 csj132017. január 11. 02:58

Csodálatos ,megrendítően szép vers, a formához külön gratula!

 M.Laurens2017. január 11. 01:04

Mindig elkápráztatsz azzal a könnyedséggel amivel a szonett korlátain belül képes vagy szabadon mozogni. Megvallom nekem csak nyögve-nyelve megy a dolog, és sohasem érzem jónak amit írok. Tőlem mindig távolságot tart ez a forma, és csak olykor enged közelebb, téged viszont jó-barátként átölel.

Öröm olvasni soraidat. Őszinte szívvel gratulálok!
/ Miklós /

 A.Lili2017. január 10. 22:49

Nagyszerű verséhez szívvel gratulálok: Lili

 keva5262017. január 10. 21:55

Megrendítően szép vers!
Nagy szívvel, Éva

 szombati2017. január 10. 21:34

Jó cím!
Gyönyörü mondanivalóban.
Neked ez igazán belülről
jön.Szótag minden.
Elég gyorsan megtestesül ha írni kezdesz.Így érzem.
Jó olvasni téged.

Tibii.

 jade10232017. január 10. 20:43

Kedves Gábor!
Szomorúságában is szép vers!
Szívvel olvastam!
Margit

 Elise2017. január 10. 20:15

Valóban melankolikus, de tetszett! Szép és borús gondolatok sora. Szívesen idézek belőle:
''Nélküled az élet könnycsepp a földön,
elpárologni képtelen csendtócsa,
rám fakult az érettségiző öltöny,
őszül a hajam, ki tudja mióta?''
Szívvel nyugtázom!
Elise

 Motta2017. január 10. 19:19

Szomorú, szép versedet szivvel olvastam
Motta

 lujza1986062017. január 10. 19:15

Nagyon szépen visszaadják soraid az érzés hangulatát. Látni lehet a veresed, örülök, hogy olvashattam.

 gypodor2017. január 10. 18:17

Sajgó emlékek, idősíkok útján eltévedt vándor, valóság csorba szikéje:
szóval elég fájó emlékezés a vers!
Szeretettel
Gyuri

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ