Szerző
Szájli Gábor

Szájli Gábor

Életkor: 27 év
Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 47 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Szájli Gábor

Múló idő

Elengedtelek egyszer, elengedtem a kezed.
De az emlékeket soha nem tudtam elengedni veled.
Soha nem tudtam, soha nem akartam.
A szerelmes szavakba örökre beleragadtam.

Gyorsan hullnak az égő cigarettacsikkek,
már nem gondolkodom, már nem remélek.
Elfolyik az élet, bánatom sötét árnyak barátja.
Kesergő lelkem a magány őszinte társa.

Még gyermek voltam, mikor álmodtam rólad,
gyermeki vágyakkal csak téged akartalak.
Felnőtt fejjel mi sem változott,
őszinte szavakkal minden este érted imádkozok.

Hosszú út vezetett, még a szívedhez elértem,
semmihez sem fogható, mit akkor megéltem!
De hagytam elveszni, hagytam, hogy menj.
Hagytam, hogy talán egyszer majd rádöbbenj.

Hiába a múló idő, az a néhány, pár év,
ha bennem még mindig nyughatatlan a hév.
Szerető kezemet imára kulcsolom,
minden perced legyen boldog, Édes Csillagom!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 szmajly13(szerző)2017. január 11. 09:32

@Kenny009: Nagyon szépen köszönöm.

 Kenny0092017. január 10. 13:26

Gratulálok! Nagyon szép lett.

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ